Kérem Várjon!
Cikkek
Szeretnék még jobb borokat készíteni
Koch Csaba, Hajós-Baja/Villány
Jenei Balázs
2020 augusztus 03.

Az Év Bortermelője díj 2019-es győztese hosszú utat tett meg, amíg elnyerte ezt a kitüntetést. Folyamatos minőségi fejlődés, némi szerencse és földtől a pohárig szemlélet az, ami eljuttatta idáig. A Hajós-Bajai és a Villányi borvidékről, borversenyekről, együttműködésről és új pincészetéről kérdeztük Koch Csabát (interjúnk a 2020. tavaszi számban jelent meg nyomtatásban).

Hatodszor voltál az Év Bortermelője díj öt végső jelöltje között. Miért pont most kaptad meg a díjat?

Őszintén nem tudom. Amikor először bekerültem a jelöltek közé, akkor meglepődtem. Nagyon pozitív érzés volt, mert bizalmat kap az ember a szakmától. Egy ilyen jelölés azonban felelősséggel is jár. Ez ösztönzött arra, hogy még jobban odafigyeljek, még jobb borokat készítsek. Régi szlogenem az, hogy nincs az a jó, amit ne lehetne kissé jobbá tenni. Gyakorlatilag 2000 óta nem volt a borászatomban mennyiségi növekedés. Idővel viszont tovább léptem a minőségi és az érlelt borok irányába. Ráadásul az elmúlt években rengeteg kimagasló eredményt értünk el. Összességében a fejlődés lehetett a kulcs.

Az első vagy, aki Hajós-Bajai borvidékről megkapta a díjat. A borvidék elnökeként hogyan értékelnéd a díjat?

Nagyon sokat jelent. Ha valaki figyelte az elmúlt években sok régiós és egyéb borverseny is volt, ahol a borvidék a méreteihez képest nagyon jól szerepelt. Legalább 15 olyan kis borászat van, amelyik magas minőséget képvisel, de valószínűleg a méreteik miatt nem tudják az országos elismertséget elérni. Remélem rájuk is több figyelem fog hárulni és a díj hitet fog adni a kollégáknak. Ha bevalljuk, ha nem, van egy kis előítélet az Alfölddel szemben, pedig az ország szőlőinek 40 százaléka itt található.

Miben voltál úttörő a borvidéken?

Lehet, kívülről valaki jobban látja, mint én. Talán abban, hogy felismertem, kiváló talajok vannak errefelé, és hittem benne, hogy lehet jó bort készíteni a borvidéken. Bevallom ezzel nekem is meg kellett küzdenem. Az első palackos boraim egy véletlen folytán mátraaljai szőlőből készültek 2000-ben. Ahogy több helyen lett birtokom (Szekszárd, Kunság, Tolna, Villány), annál jobban éreztem, hogy mire képes ez a termőhely. Volt egy rossz beidegződés is a szocializmus miatt, hogy olcsó tömegbort kell itt készíteni. Erre épült fel az ültetvényszerkezet, a fajtaválaszték, és így alakult az emberek gondolkodása is. Ahhoz, hogy ez átforduljon, nekem is kellett több mint egy évtizednyi szőlőtermesztés a borvidéken.

A boraid állandó és eredményes résztvevői a borversenyeknek. Miért fontosak a borversenyek?

Nekem a legjobb mérce az, hogy elküldöm az összes boromat borversenyre. A pincevakságot nehéz elkerülni, a borversenyek tudják a legobjektívabb képet mutatni arról, hogy milyen munkát végeztünk. Azt gondolom, hogy aki csak a legjobb borait küldi versenyre, vagy a versenyekre készít bort, az ezt nem kapja meg.

Mennyit kóstolnak közösen a termelők Hajós-Baján?

Termelői oldalról két dolgot tartok fontosnak: kapjunk egy objektív képet a munkánkról a borversenyekkel, és kell egy őszinte kép arról, hogy a borvidéken ki hogy készíti a bort. Nekem ebben Szekszárdnál nincs jobb példa, de Villányban is alakul ez a Villányi Franc-nál és a RedY-nél. Az ő mintájukra indítottam el Hajós-Baján a Borvidéki Kerekasztalt. Azért kell együtt kóstolnunk, hogy egyféle stílus alakuljon ki, hogy közösen megtaláljuk a legoptimálisabb technológiát, a közös pontokat a borainkban. Ha mindenki hasonlóan készíti a borát, akkor eljutunk majd oda, hogy tudjuk milyen például a Hajós-Bajai kékfrankos. Most attól szenved az ágazat, hogy 100 borásznak van 1000 féle bora.

Milyen lehetőségei vannak a magyar bornak külföldön és belföldön?

Magyarország egyelőre a réspiacok meghódítására alkalmas külföldön. Az ország a világ bortérképén elenyészően kicsi, és sokan elfelejtik, hogy az uniós csatlakozás óta Magyarország határa gazdasági értelemben nem Hegyeshalom, hanem az Atlanti-óceán. De a szabadkereskedelmi egyezmények miatt itt vannak a világ borai is! Ezért mi nem egymásnak vagyunk a versenytársai, hanem együtt kellene világszínvonalon versenyképessé válni, hogy legyőzzük a világi versenytársakat. A nagy pincészetek felelőssége és érdeke is, hogy az alap minőséget segítsék felemelni a kispincéknél. Ebben hiszek, ez az ágazat hosszútávú jövője. Erre szolgál a Borvidéki Kerekasztal is. Az hogy utána a fogyasztó melyik pincészet borát veszi le a polcról, már mindegy.

A birtokot apránként építetted fel, a nagy ugrást az jelentette, amikor bekerültek a boraid a CBA üzleteibe. Hogyan jött a kapcsolat?

Teljesen véletlenül. Borotán van egy húsüzem, akik részt vettek az akkoriban még rendszeres termékkóstoltatásokon a CBA-kban, és mondták, hogy menjek én is. A kóstoltatásra jött Baldauf László is, aki megkóstolta a boraim. Elégedett volt velük, és kérdezte, hogy bent vannak-e az üzletben. Persze pontosan tudta, hogy nincsenek. Hívta a boltvezetőt, és egy héttel később már a polcokon voltak a borok. Később több helyen is kóstoltattunk, és nagyon sikeresek voltunk. Az összes beruházásom akkor kezdődött. Ha ő nem karol fel 2003-ban, biztos, hogy nem tartanék itt.

Hogyan tud egy borászat üzletileg sikeres lenni egy egyre kompetitívebb környezetben?

Nehéz a helyzet, mert azt gondolom, hogy egy borásznak A-Z-ig mindent kell tudnia. Ez egy komplex hivatás. Van, aki megoldja a kereskedelmet egy borkereskedővel, van, aki csak veszi a szőlőt, de ha igazán sikeres akarsz lenni, akkor a földtől a pohárig minden folyamatot meg kell próbálnod kézben tartani. És együtt kell működni a többi borászattal is.

2007-ben alapítottál egy másik pincészetet. Miért pont Villányra esett a választás?

Két dolgon múlott. Volt egy ismerős, aki hívott Villányba, másrészt az Alföldön 2001-ben csontig fagytak a szőlőtőkék, majd utána öt éven belül még háromszor. A terv az volt, hogy becsatlakozom egy közös vállalkozásba, de végül rám maradt a pincészet. 100 kilométerről nehéz bort készíteni, de szerencsém van, mert az elejétől kezdve nagyon jó kollégák segítik Villányban a munkám. Amiért örülök, hogy így alakult az az, hogy Hajós-Baján el tudok jutni egy szintig, amit a helyi ökológia enged és Villányban be tudom fejezni a szortimentet a nagy vörösborral, amit csak ott lehet elkészíteni.

Mennyire érzed Villányban otthon magad?

Úgy érzem, hogy Villányban befogadtak, annak ellenére, hogy kevesebb időt töltök ott. A szakmai közösség befogadott, mögém álltak, segítettek, amikor szükségem volt rá és emberileg is nagyon jó kapcsolatok alakultak ki köztünk. Bár Borotán élek, az az otthonom, de villányi borásznak is érzem magam.

Hamarosan új pincészetet nyitsz Borotán. Az is más nevet kap?

Nem, sőt, megfogalmazódott bennem véglegesen a gondolat, hogy a VinArt, mint név megmarad, de a Koch név lesz a hangsúlyosabb a villányi boraimnál is. A szakma tudja, hogy a VinArt pincészet mögött én vagyok, de kevés fogyasztó van ezzel tisztában, ők a Koch pincészetet ismerik. Olyannyira igaz ez, hogy sokáig még a borvidéken belül sem volt ez mindig egyértelmű, pedig tényleg remek a kapcsolatom mindenkivel (nevet).

Mi lesz az új pincészet fő profilja?

Az új pincészetben bioborokat fogunk készíteni, amihez egy teljesen új üzemet építettünk. Az emberiség fennmaradásában kulcsfontosságú, hogy környezettudatosabban éljünk. Ha bio szemlélettel szeretnék termeszteni, akkor nem csak az számít, hogy mit teszek a borba, hanem az is, mennyit megy a traktor a szőlőben, mekkora az ökológiai lábnyoma a termesztésnek. Ezért alapvetően rezisztens szőlőfajtákban gondolkodom.

Szervesen együttműködök a Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetével és vannak kísérleti tábláink is. A rezisztens fajtáknál legfeljebb 3-4 rézzel és kénnel történő permetezéssel megvédhető a szőlő. Ahhoz, hogy nagy minőségben minél kevesebb hozzáadott anyaggal termeljünk, ahhoz a vitis vinifera fajták esetén erre alkalmas termőhelyek szükségesek. Az új innovatív fajtáknak annyi nehézsége még van, hogy a klasszikus borszőlő fajták ízvilágától némelyik kicsit távol áll, de ebben is vannak ígéretes kísérletek. Nekünk az Ister és a Castellum lesz az első két szőlőfajtánk. Szerintem ezekkel a fajtákkal versenyelőnyt lehet elérni, mert jó minőségű bioterméket tudok majd előállítani versenyképes áron.

A természetes, beavatkozás mentes borkészítés az utóbbi 10 évben trenddé vált. Mit jelent számodra a természetes borkészítés?

Nagyon sok tisztázatlan kérdés van ebben. Sajnos ma erősen összemosódik a természetes borok készítése a hibás borokkal. A borhibák és borbetegségek nem a szőlőből jönnek. Ha minél kevesebb beavatkozással szeretnék borokat készíteni, akkor ahhoz nagyon-nagy higiénia és szaktudás kell. A természetes borkészítés számomra azt jelenti, hogy a szőlőben lévő anyagokat, annak ízét, illatát juttatom el a pohárig úgy, hogy nem tettem hozzá semmit. A boraim én is természetes módon készítem. A borhoz csak olyat lehet hozzátenni, ami szőlőből származik, ezért például az élesztő használatát nem tartom természetellenes beavatkozásnak. Az hogy a must milyen élesztőket hoz magával, sokkal jobban múlik az utolsó permetezéseken, mint a termőhelyen. Szeretném abba az irányba terelni a termelésünk, hogy minél kevesebb beavatkozással, vagy akár kénmentesen töltsünk le hibátlan, tiszta borokat, de ez soha nem mehet a szakmaiság rovására.

Ha valaki meghallja, hogy Koch pincészet, szerinted mi jut eszébe ma, és mi 5-10 év múlva?

Remélem, hogy ma a nagyon jó minőség, a megbízhatóság, és a megfizethető ár jut eszébe az embereknek a Koch pincészetről. A jövőben a termékeim egy részével szeretném feljebb pozícionálni magam úgy, hogy emeljük a borok minőségét. Természetközeli műveléssel, magas minőségű, de nagyon jó ár-érték arányú borok készítése a cél. Szeretném a borászatunk presztízsét növelni.

Öt gyermeked van, az egyik lányod, Pálma borászként végzett. Mennyire vesz részt a pincészet életében?

Azt gondolom, hogy nagy benne a tenni akarás. Volt szüretelni Kaliforniában, Chilében, volt egy szürete itthon, és most megy Dél-Afrikába. Remélem, a többi szüretet itthon szeretné majd tölteni. Villányban van 0,3 hektár syrah-m, azt neki adtam már.

Mennyi idő jut a pihenésre, vagy a kedvelt időtöltésre, a vadászatra?

Nem elég, ezen változtatnom kell. 50 éves múltam, és a munkát nehezen engedem el. Ez nagy teher, nagyon várom, hogy Pálma segítsen, bár ő már jelezte, hogy nem akar annyit dolgozni, mint én (nevet). A fiaim még kicsik, úgyhogy vár még rám egy-két küzdelmes év.

Legolvasottabb
Hirdetés
Legfrissebb