Kérem Várjon!
Cikkek
Világfajták kontra helyi erők?
Borutazások a Délvidéken 1.
Győrffy Zoltán
2019 október 04.

Nemrég abban a szerencsében volt részem, hogy a vajdasági borászatok éves seregszemléjén vehettem részt, ami kifejezetten érdekel, hiszen részben személyes kötődés folytán is izgalmas nekem ez a térség, másrészt vagy két évtizede próbálom többé-kevésbé rendszeresen követni, hogyan fejlődik a bor világa azon a tájon. Jelentem, fejlődik.

Az utazásomnak minimum három részben lesz olvasható a lenyomata, az első részben két mesterkurzus tanulságait próbálom levonni, a másodikban a szerémségi bortúránk élményeit összefoglalni, a harmadikban meg, ami majd csak a decemberi Pécsi Borozóban jelenik meg, egy vajdasági boros helyzetjelentést készülök tenni.

Jöjjön hát az első rész. Hogyan és miért is kerültem én Újvidékre? Először is, mert vendéglátóim, a Szerémség Fruska Gora Szőlő- és Bortermelők Egyesülete remek ízléssel az újvidéki Sheraton hotelbe foglaltak szállást a hazai és külföldi borszakíróknak, akikből volt vagy egy tucat, közte amerikai, lengyel, horvát, macedón, brit és hát egy szem magyar is. Itt találkoztunk szombaton délben, hogy aztán közösen induljunk el a Vojvodina Wine Show nevű rendezvényre. Az Újvidéktől húsz percnyire fekvő Čortanovci ad otthont az egyik legérdekesebb szerb kastélynak, itt rendezték meg a bormustrát, amit a helyi borász szervezet mellett Vajdaság tartomány kormánya is támogatott, forrásokkal is, és akítv politikusi jelenléttel is.

A Villa Stanković Radenko Stanković, kardiológus, I. Sándor király és II. Péter király oktatási miniszterének megrendelésére épült 1930-ban Dragiša Brašovan építész attraktív munkájaként. A villát a szerb középkori kastélyok stílusában tervezték, 35 hektáron terül el, hat szintes teraszrendszeren, remek kilátással a Dunára és a Bánátra. A második világháború után a minisztert az új hatóságok letartóztatták és 12 év börtönre ítélték a németekkel való együttműködésért. A villát 1952-ben elkobozták, és olyan tulajdonosok következtek, mint szövetségi belügyminisztérium (a legendák szerint itt őrizték az 1976-ban Jugoszláviában letartóztatott Carlost, a terroristát) vagy később a jelenlegi tulajdonos, Vajdaság tartományi kormánya. Az épületrendszer állaga a kilencvenes években elég leromlott, nemrég kezdték el felújítgatni, bár már most is elég látványos, még van rajta mit csiszolni. Mindenesetre egyedülálló építmény, az biztos.

A borszalonon szinte valamennyi jelentős vajdasági bortermelő bemutatkozott saját standdal (mi Maurer Oszkárt azért hiányoltuk, aki informátoraink szerint épp szüretelt aznap). Sajnos lista vagy katalógus nem volt a borászatokról és borokról, de mintegy negyven borászat biztos ott volt, a kóstolható borok száma a kétszázat közelítette. Ráadásul szerveztek két mesterkurzust is, a bemutatókon Darrel Joseph, Bécsben élő amerikai borszakíró a nemzetközi fajtákon keresztül mutatta be a térség borait, míg Igor Luković, a Vino i fino bormagazin főszerkesztője az autochton, helyi fajtákat helyezte előtérbe.

Darrel Joseph tizes listáján izgalmas borok szerepeltek, bár a kezdő traminit most ebből kivennénk, többen is illathibásnak minősítettük szegényt. Egy klasszikus volt a második, a Kovačević pincészet (a következő cikkben lesz róluk bővebben is) chardonnay-ja etalon, a szerb éttermek döntő többségében ott van és vagy negyedmillió palack készül belőle. A 2018-as gyümölcsös, friss, jó savak, szép alma, citrusok, pici fa kerettel, zamatos, kerek bor (87 pont). A Bjelica Pincészet a másikhoz egy garázsborászat, a Babaroga Chardonnay 2017 érett, fásabb, fűszeresebb, de hihetetlenül egyensúlyos bor, sok gyümölccsel a zamatában, hosszabb távon és mélyebben játszik (90 pont). A negyedik fehér lényegében narancs volt, a Bikicki pincészet (ahol egyébként Mauer Oszkár a borász-tanácsadó) 2017-es traminije igazi különlegesség volt, bár fellángolt a vita a narancsborokról, ez a példány határozottan szépnek bizonyult, kandírozott narancs, citromfüves zöld tea, rózsavizes kajszibaracklekvár voltak jól felfedezhetőek benne (88 pont).

A Belo Brdo pincészet Marselan 2015 vörösbora egy nálunk ritka, de a Szerémségben több helyen is előforduló fajtát hozott a sorba. A cabernet sauvignon és grenache keresztezésével 1961-ben létrehozott francia fajta jó helyen van itt, úgy tűnik. Gyümölcsös, virágos illat, jó savak, lendületes, élénk, vibráló vörösbor, bár a vége kicsit tapad, én szűkmarkúbb voltam a többiekhez képest (86 pont). Ehhez képest a Dumo pincészet Pinot Noir 2015 érett illatokkal, szépen formált struktúrával, remek testtel, virágos, földes, rétegzett borként jelent meg, hosszú volt, zamatos, burgundibb volt stílusában a Szerbiában egyébként gyakori pinot noirok többségénél (90 pont). A vörös sorban az Erdevik pincészet Trianon 2016 házasítása (merlot, cabernet sauvignon, syrah) lógott ki lefelé, hordóillat, tanninos, bakelitos, szárító bor volt (83 pont). Ehhez képest a vicces nevű Chichateau pincészet Fabula Lagum 2016 cuvée-je (cabernet franc 50%, merlot 30%, cabernet sauvignon 20%) izgalmas, fűszeresen gyümölcsös illatokkal nyitott, kortyban ugyan sok a tannin, de krémes, édes, az erdei gyümölcsök fanyarságával tompítva (87 pont). A szabadkai Zvonko Bogdan borászat (ami talán tavaly hirtelen megjelent a Bortársaságnál, majd ugyanolyan gyorsan ki is került) Cuvée Nr. 1. igazi nemzetközi stílusú cuvée, némi tanninfelesleggel és jó savháttérrel (89 pont). A Veritas Momentum Cabernet Sauvignon 2017 nekem túl fiatal volt, ugyanakkor meg koravén is egyszerre (85 pont).

A hazai fajták, azaz autochton fajták sorban egy szerbiai nemesítéssel, a sila (ejtsd: szilá) fajtával indítottunk, ezt chardonnay és kövidinka fajtákból nemesítették. A Mrđanin borászatból származó 2018-as tétel testben rendben volt, alkoholban pluszos, zamatban mínuszos, sav közepes, kóstoltunk mér szebbeket a fajtából (84 pont). A Portugieser du Monde tavalyelőtti győztese, a karlócai Kiš pincészet olaszrizlingje volt az első a sorban, hiszen Igor külön figyelmet fordított a régi szerb nevét néhány éve visszanyerő egykori italijanski rizlingre, azaz grašacra. A 2018-as grašac picit kénes volt illatban, fajta benne van, szerkezete egyszerűbb, citrusos, kicsit kesenyés, lassan nyílik (85 pont). A Fruškogorski Vinogradi, egykori kombinát-utód Quet néven forgalmazza borai egy részét, a Grašac névre 2017-től ők is átálltak, ez az első boruk ezen a néven. Illatban elég grapefruitos, aztán kortyban szaftosabban citrusos, édesebb gyümölcsös, kerek kortyú, divatosabb olasz (86 pont). A Vinum pincészet szintén Karlócán tevékenykedik, Grašac beli 2017 boruk érett, gyümölcsös, jó savú, benne van a fajta, telt zamatok, kis ásványosság a zárásban, lendületes, friss bor (88 pont). A pontot az i-re a Vista Hill 2012-es bora tette fel. Ez az olaszrizling érett, kései szüretelésű illatjegyekkel, jó savakkal, alkoholban elég tartalmas, de van hozzá test, hosszúság, szélesség kortyban, birs és petrol, talán egy-két éve lehetett a legszebb, de most is gyönyörű bor (90 pont). A fehér sort a Dukay-Sagmeister Pincészet Furmint Kanias 2016 bora zárta. Éles és széles, jó savakkal, még lüktető hordófűszerekkel, jó savval, mineralitással, hosszú, tartós korttyal. Nagy bor, még gyerek (89 pont).

A Tonković pincészet egyetlen fajtára, a kadarkára tette fel a borászkodást, nekem bevallom nem jönnek be, a túlérett, túlérlelt, masszívan hordózott, a termőtáj (Bácska) karakterisztikáit messze nem tükröző kadarkák, a Fantazija 2013 vörösborként élvezhető volt még valamennyire, de túlextraháltsága miatt kadarkaként alig (82 pont). Ezzel szemben a Šijački pincészet Sedušája (más nevén fekete szerémi zöld – sremska zelenika crna) igazi különlegesség, ez a család mentette meg a fajtát a kipusztulástól és évről-évre jobb bort hoznak ki belőle. A Seduša 2017 gyümölcsös, fűszeres, élő, ivós, szerelmes bor, valahol a kékfrankost és a portugiesert látom benne, egy csipetnyi kadarkával meghintve, valahol ezek világába tartozik, igazi pannon vörös (88 pont). A Deurić pincészet Probus 2016 bora (ez egy cabernet sauvignon és kadarka keresztezéséből nemesített fajta) feketeribizlis, csalános, bodzabogyós illatokkal nyit, kortyban élénk, frissnek tűnő, még nyers, erőteljes tanninháttérrel (86 pont).

Merre lehet az irány? A világfajtákkal stabilan mutatják, hogy van potenciál a régióban, elsősorban a Szerémségben, a helyi fajtákkal meg még csak ismerkednek, hiába van nagyobb múltjuk. És az utóbbiakban van nagyobb lehetőség hosszú távon, mert a grašac, a seduša, a furmint, a kadarka, a probus sokkal izgalmasabb, mint egy századik cabernet vagy chardonnay, bármilyen jó is önmagában az, bármennyire is arra van még rágyógyulva a helyi piac, lassan itt is felfedezik a helyi kincseket. Ahogy délebbre a prokupac, a tamjanika, a začinak vagy a bagrina visszatért a színre, így itt is érdemes volna több energiával a régi és legeslegújabb fajtákra koncentrálni.

Legolvasottabb
Hirdetés
Legfrissebb