Kérem Várjon!
Cikkek
Szekszárdi a legjobb kékfrankos
Helyszíni tudósítás Szlovéniából
Győrffy Zoltán
2014 szeptember 17.

A kékfrankos közös közép-európai kincseink egyike, amit több borvidéken, több országban is sajátjukénak éreznek. Az egykori Monarchia területén szinte mindenütt szerveznek kisebb-nagyobb tematikus versenyeket, az egyiket a szlovéniai Sevnica városában. Az idén negyedszer rendeztek nemzetközi kékfrankos megmérettetést, magyar borok először indultak, de rögtön elhoztuk a champion címet és a Top 20-ba is négy borunk került be.

Sevnica egy picit kétarcú város a Száva folyó mentén. A folyó és domboldal közé ékelődő, hosszúkás város északi fele egy kissé kockás, tömbösített, részben még szocreál képet mutat, a déli részek viszont egy ódon kisvárost idéznek fel, a domb tetején a nemrég felújított várral. Az 1309-ben Castellum Liechtenwalde néven írásos emlékekben már feltűnő vár meghatározza a tízezres kisváros hangulatát, a vár tövében pedig pár éve kékfrankos tőkéket ültettek el, ezzel is jelezve a helyiek elkötelezettségét a fajta iránt.

Sevnicában először négy éve rendezték meg a Kékfrankos Fesztivált, amely mára valóban sokkal több mintával (idén mintegy százötven tétellel) megrendezett borversenyt jelent és a mostani évben árvizekkel, esővel súlyosbított körülmények ellenére is több száz látogatót vonzó közönségkóstolót.

Szlovéniában jelenleg 700 hektáron termesztik a kékfrankost (helyi nevén modra frankinja), ez a statisztikai hivatal szerint 2.759.316 tőkét jelent, a teljes termőterület 4,68 százalékát. Ennek túlnyomó többsége a Szávamente borrégióra esik, ahol a legnagyobb része a Cviček néven ismert tradicionális helyi sillerféleségbe kerül. Ez a helyi védettséget ismert házasítás ritka bortípus az Európai Unióban, hiszen kék- és fehérszőlő egyaránt kerülhet bele, a kötelező elem 40-60 százalékban a žametna črnina, 20 százalékban kerülhet bele kékfrankos, portugieser és šentlovrenka, míg a maradék 20-35 százalékot az olaszrizling, a kraljevina,  rumeni plavec, zeleni silvanec és štajerska belina teheti ki. Ez a bortípus Dolenjska borvidék eredetvédett bora, másutt nem készülhet.

A szomszédos borvidékeken így a kékfrankos elsősorban önállóan kerül palackba, de a dolenjskai termelők java is készít vörösbort modra frankinjából. A fesztiváli kóstolón mintegy 20-25 pincészet jelent meg boraival, az egynegyedük kínált komolyabb, komplexebb borokat kékfrankosból, a többség csak könnyed, friss, gyümölcsös tételeket hozott. Alapvetően ott ez a kékfrankos-stílus, bár vannak kísérletek, vannak érleltebb tételek és találtunk nagyon szép borokat is.

De nézzük az eredményeket. A zsűri három kategóriában választotta ki az első, második és harmadik helyezettet, majd ezek közül a championt.

A zsűri idén elsősorban hölgyekből állt, csak az elnök volt férfi, g. Jože Simončič (predsednik komisije, Kartuzija Pleterje, d.o.o., Slovenija), ga. Tatjana Košmerl, prof. dr. (Biotehniška fakulteta Univerze v Ljubljani, Slovenija), ga. Darja Bovha (Vinska klet Vila platana, Slovenska Bistrica, Slovenija), ga. Tadeja Vodovnik Plevnik (Kmetijsko gozdarski zavod Maribor, Slovenija), ga. Ana-Marija Jagatić Korenika (Zavod za vinogradarstvo i vinarstvo, Agronomska fakulteta, Zagreb, Hrvaška), ga. Ivona Đipalo (Vinolab, d.o.o., Zagreb, Hrvaška), ga. Siegrid Mayer (Dunaj, Avstrija).

A díjazottak:

2013-as évjáratú kékfrankosok
1. PEČARIČ MARTIN 2013 18,28
2. VINA ZAJC 2013 18,22
3. VINOGRADNIŠTVO PLUT 2013 17,94

Évjáratos kékfrankosok
1. HETÉNYI PINCÉSZET 2009 18,36
1. KOBAL FAMILY WINES 2012 18,36
3. VINSKA KLET METLIKA 2012 18,28

Borkülönlegességek
1. KMEČKA ZADRUGA KRŠKO 2012 SUHI JAGODNI IZBOR 18,68
2. VINSKA KLET KERIN 2006 FANTAZIJA SLADKO IZ SUŠENEGA GROZDJA 18,48
3. VINSKA KLET METLIKA 2012 SLADKO IZ SUŠENEGA GROZDJA 18,34

A verseny abszolút győztese és a champion cím birtokosa a mecseknádadi HETÉNYI PINCÉSZET lett a 2009-es barrique kékfrankosával.

A benevezett magyar borok alapvetően mind sikeresen szerepeltek, hiszen öt borral indultunk, közülük négy be is került a húsz legjobb bor közé. A championnál a zsri kiemelte a szép, mértéktartó hordóhasználatot, a bor érleltségét, telt , fajtajelleges zamatait és arányos struktúráját.

A rangsorban a negyedik helyen szintén a mecseknádasdi Hetényi Pincészet 2011-es kékfrankosa végzett, hetedik lett a Bodri Pincészet 2011-es Faluhely Kékfrankosa, tizenegyedik lett a Takler Pince 2011-es Görögszói Kékfrankos, a szekszárdiak mellett egy villányi is indult, a negyvenegyedik helyen végzett a Günzer Tamás Pincészet 2011-es Bocor Kékfrankosa. A pontszámokat tekintve 17.84 alatt nem kapott egyetlen magyar bor sem, ami átszámolva erős ezüstérmet jelentene.

A Hetényi-borok részt vettek a közönségkóstolón is, a több száz érdeklődő a championt kedvelte elsősorban, mi pedig addig is megkóstoltuk a szomszédok borait. Először a friss, 2013-asokkal kezdtünk, Martin Pečarič az idei Portugieser du Monde egyik meglepetése is volt, hiszen összesítettben az ötödik legmagasabb pontot kapta a bora. A kékfrankosa is remek volt, enyhe hordóval támogatott, még friss, lendületes, érett meggyes bor, ráadásul ígéretet kaptunk tšle, hogy jövőre el is jön a pécsi oportó-kóstolóra. A második helyen végzett Zajc pincészet mellett volt a magyar stand, így itt a teljes szortimentet pohárba kaptuk. A friss, ezüstérmes kékfrankos gyümölcsös, üde, még érlelést igényel, nincs is még letöltve ez a tétel. A 2009-es izgalmasabb volt, érett, de könnyed, kicsit pinot noir irányba mutató bor. Itt kóstoltunk Cvičeket is, a pincészet alapvetően ebből él, jól is csinálják, könnyű, friss, jó savakkal, én fröccsben is teszteltem volna, de szóda nem igazán volt. A harmadik ebben a kategóriában a Plut pincészet volt, korrekt jó kis kékfrankossal, még szintén gyerekcipőben jár.

A Hetényi 2009-essel ugyanannyi pontot kapott a Kobal 2012-es kékfrankos, ez volt az egyik legvastagabb, legösszetettebb bor, volt benne erő és finomság, a legtöbb gyümölcs, ők egyébként szinte teljesen amerikai exportra termelnek. A harmadik Metlika bora korrekt volt, bár nem hozott lázba.

A desszertbor kategóriára már nem maradt idő, se kedv, a díjátadót követő gálavacsorán kellett bemutatnom a championt, ahol öt szlovén mesterszakcs főzött, köztük régi ismerősünk, a pár éve legjobb közép-európai étteremnek választott Zemono séfje, Tomi Kavčič is. A többi ételt nem kóstoltam, de Tomi kéfrankos fagylaltja élmény volt, a szőlővel díszített asztalon, a mindent beborító szőlőfüsttel tálaláskor, több érzékre is hatott.

Az összesített első helyezett díjat az idén is a tavalyi győztes adta át, így jövőre is meg kell jelenni ezen a versenyen, de érdemes is, hszen ezek a fajtáink akkor tudnak igazándiból a hazai és nezetközi piackokon sikerrel megelenni, ha egy nagyobb merítésben, minőséget és mennyiséget is felmutatva jelenünk meg. Érdemes volna valahogy összegyúrni a nemzeti kezdeményezéseket, hogy valóban nemzetközi megmérettetések legyenek és mindinkább rangja legyen, nemcsak a versenyeknek, a kékfrankosnak leginkább!

Legolvasottabb
Legfrissebb