A három furmint SzabóZé készletéből került elő, az első bort a hosszúhetényi CBA kínálatából emelte le, a többi eredetéről meg nem igazán esett szó. A furmintról persze annál több. Miért is kedveljük, miért van benne lehetőség, de miért vagyunk türelmetlenek vele… Ez a három tétel sem változtatott jelentősen a véleményünkön, mindegyik másért, máshogy működött.

A nagy októberi napsütés felváltotta a nagy szeptemberi esőzést. Mi is fehéreket vettünk elő a pincéből, tavasszal, nyár elején szereztem be ezt a triót, az Isztrián riportoztunk, aki olvassa a Magyar Konyhát, találkozhatott az akkori benyomások legjavával, ezek a borok nem veséződtek ki. De most igen. Malvazija, napsütésben csak malvazija. (Erre ma nekiállt esni...)

A jószerencse úgy hozta, hogy elnyertem egy három hónapos, Japánba szól ösztöndíjat; kérem, az Olvasó ne tekintse fellengzésnek mindjárt az első mondatomat, fogja fel inkább úgy, mint témamegjelölést életem eposz-töredékében; a szakmai ösztöndíj tárgya orvosi, manuális gyakorlat, azt pedig csak remélem, hogy az eposzi kellékek közül a segélykérés kimarad.