Vannak borok, amiket a hétköznapokra vásárolunk meg. Kenszei kolléga nemrégiben az eszéki Metro áruházban bóklászott, hol másutt, mint a borospolcok között és ráakadt erre a borra. Jó áron, egy literes kiszerelésben, malvazija istarska, kosárba került, onnan a hűtőbe, végül a poharunkba.

A villányi Csillagvölgy Pincészet pár éve olyasvalamibe vágta a fejszéjét, amire Villányból számítottunk talán a legkevésbé: könnyű, reduktív, ugyanakkor technológiailag makulátlan fehérborokkal és rozékkal betörni a piacra. Nos, a pincészet eddigi négy éve alatt természetesen a könnyebb vörösök is bekerültek a képbe, azonban az alapkoncepció igencsak sikeresnek bizonyult. Gere Attilát és szerepvállalását emitt már ismertük, most a másik fontos szereplőt, Schubert Vilmos ügyvezető-tulajdonost faggattuk.

Ha Vylyan, akkor pinot noir. Meg hát néha Macska oportó, vagy cabernet franc, Montenuovo, no meg néha éppen Duennium, de nekem mindenekelőtt pinot noir. Egy pár évvel ezelőtti, hosszú kisharsányi estén azt a bizonyos 1998-ast is megkóstoltuk. Hogy miért éppen az lett a fordulópont a Vylyan és a pinot noir kapcsolatában, erről beszélgettem Debreczeni Mónika birtokigazgatóval.