Csütörtökön kóstoltunk, és csütörtököt mondtak a borok. No nem mind, de a kóstolt borok legalább felét nem szívesen látnám vissza a poharamban. Viszont akadt pár jó tétel is, amik miatt mégiscsak érdemes volt jegyzetelnem. Nem lesz hosszú poszt, előrebocsátom…

Egyszer hívtak egy pincebejárásra a pincészethez, ahonnan mostani bejegyzésünk témaborai származnak. Nem mentem, elég messze van. A kollégák később mesélték, hogy repülőgéppel vitték őket körbe, mert nem lett volna idő máshogy bejárni a birtokot. A mintegy 2300 hektár egybefüggő szőlőültetvény Európa-csúcsot tart, pedig egy kis országban találjuk meg, ma Montenegróba utazunk. 

Február 5-én a Vajdahunyad várban közel 150 furmint sorakozott fel, hogy újra megmutassa magát, és azt, hogy mit is tud ez a fajta Magyarországon, mennyire széles a repertoár akár terroirt, akár borkészítési stílust tekintve. Az ország minden területéről jöttek a borászok, pincészetek, hogy bemutassák boraikat mind a szakmának, mind a nagyközönségnek egyaránt. Idén ez 80 kiállítót jelentett. A legtöbb tétel 2012-es és 2013-as volt, de már nagyon ígéretesnek tűnő ‘14-es hordóminták is megjelentek a sorban.