Volt itt vagy hat hét szünet. Mondhatnánk azt is, hogy végtére nyáron nyaraljon is az ember, de nem ezért volt. A folyamatos változás alól nincs menekvés, változnak az igények, emberek, tervek és lehetőségek. Hogy csak néhány példát említsek. Ez a hat hét inkább volt újragondolás, letisztulás, babrálás, gondolati és technikai szinten, rápihenés, átgyúrás. Most benyomtuk a zöld gombot, aki eddig is követte a Pécsi Borozót, szerves folytatást fog tapasztalni, hogy ilyen komolyan fogalmazzunk. A leállást egy kéknyelű kóstolás előzte meg, most visszatekintünk.

A Vinistra nem a legnagyobb, nem a legszakmaibb, nem a legnépesebb, de mégis a leghangulatosabb borkiállítás/vásár/fesztivál Horvátországban. Bár még nem voltam olyankor, amikor ne szemerkélt volna legalább egy napig az eső, mégis sok a csábereje. Például van malvazija, van tenger, van sok jó arc borász, és idén még villányi cabernet franc is volt. Ott jártunk, képes-szöveges rövid beszámoló következik.

Új időszámítás kezdődött a Szekszárdi Helyi Termék Bolt által rendezett borkóstolók történetében. A rendre megtartott borászbemutatkozások immáron hétvégente kerülnek megtartásra, Szombat esti borozgatás névvel, és egy sokkal kötetlenebb, családias formát öltöttek Csillag Péter vezetése alatt. Utóbbi kóstolón a Feiszt Pince mutatkozott be, egy kedves, idős házaspár Nagy Ferenc és felesége személyében. Bár a gyökerek a környékhez kötik őket, életük nagy részét az ország másik felében töltötték. A nyugdíjas évek azonban visszacsábították őket a Szekszárdi-dombság lankái közé.