Beindult kérem, nincs megállás. Stábunk megállás nélkül kóstol és kóstol, már megértjük Borbás Marcsit, lassan mi sem alszunk. Ezen a héten a pécsi hegyközségi borversenyen elsősorban fehéreket vehettünk szemügyre, míg Szekszárdon a rozék, sillerek és bikavérek kerültek poharunkba. Közel száz (na jó, versenyben csak 70) bort kóstolhattunk meg, voltak igencsak ígéretes tehetségek.

Budapesti túránk időzítése szerencsére úgy alakult, hogy a Somlói Tavasz is befért. Tucatnyi somlói termelő mutatta meg a 2011-es évjáratot, a borok döntő többsége még csak hordó vagy tartálymintaként érkezett. Somló megkerülhetetlen a magyar borvilágban, utánanéztünk, miért. RMP és zoranka a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

Elérkeztünk a finishez, szombaton portugiesereket kóstolhatunk! De miért is? A portugieser a Villányi borvidék egyik fontos fajtája, amely a borvilágban ritkán kerül reflektorfénybe. A portugieser itt mutatja meg a fajta teljes szépségét, itt válik a mindennapok valódi borává. Már frissen, Márton-napjára is kedvelt újbor, de talán a szüretet követő évben nyújtja a legtöbb élvezetet. A portugieser (leánykori nevén oportó) ismert, ugyanakkor mégsem eléggé megértett bor, ezért fontosnak gondolunk egy olyan népszerűsítő rendezvényt megvalósítani, amely szélesebb körben is megmutatja, mi mindenre képes ez a villányi fajta. A Pécsi Borozó szerkesztősége, a Villány-Siklósi Borúttal együttműködésben 2012. április 13-15. között Villányi Portugieser Napokat szervez Pécsett.

Nyitáskor érkeztünk a VinCÉ-re. Majd’ éjfélig gyűjtöttük a tapasztalatokat, vegyes, mint mindig, de jobban éreztük magunkat, mint tavaly. Volt tér, levegő, de nem volt elég jég, volt sok kiállító, volt változatosság, némi sorban állás, még mindig inkább magyar, mint közép-európai kínálat. A borválogatottak mérkőzésén a nemzetközi zsűri a magyar borokat hozta ki győztesnek, 8:3-ra vertük a világot, bár meg azért nem rengettük. Sok borceleb, MW, jedi, akadémikus forgolódott, néha több volt az angol szó, mint a magyar, ez lehet jó is. Alapvetően jól éreztük magunkat, beszámolónk a kattintás után olvasható.

A Gundel kétségtelenül a magyar vendéglátás egyik legismertebb márkaneve. A régi fény kicsit megkopott, ma már kevesen tekintik az ország legjobbjának a városligeti éttermet, és így volt ez a Gundel saját pincészeteiben készült boraival is. A csapat apró lépésekkel igyekszik javítani a korábbi gyengeségeken, idén tavasszal a borsorozat is megújul. Dél-Pannon sikerek a Budapestre delegált RMP beszámolójában.

A nagy halászlé-bor teszt után Szalai Benjámin (Pécsi Püspöki Pince) közbenjárásának köszönhetően lehetőségünk nyílt a zánkai illetőségű Lídia Borház hat borát megkóstolni. Előzetes ismereteink pontosan a nullával voltak egyelőek, ezért nem is igazán tudtuk, hogy mire is számíthatunk a zánkai pincétől. A benyomások összességében egyértelműen pozitívak voltak, csalódást egyik bornál sem kellett elkönyvelnünk, zárásképpen meg egy igazán különleges tétel ízével a szánkban térhettünk nyugovóra.

Fárasztó nap volt ez a mai, bemorcosodtam a nap végére, szerencsére kéznél volt a mai nap egyetlen bora, amelyet akár kézbe vettem (az átpakolt ládák nem érnek), mivel vezettem egész nap, kísértem tíz lelkes embert, akik viszont bort fogyasztottak. Délelőtt tíztől délután ötig, némi tolmácsolással egybekötve, ez most lefárasztott. A család elég jól viselte a morcoskodást, én kevésbé, inkább kibontottam a mai bort. Egy ilyen nap végén nem jöhet más, mint egy vörös. Egy igazi, tartalmas, megnyugvást hozó vörös.

Túrázni indultunk az ünnep örömére. Kezdetben azt hittük, bátrak vagyunk és merészek, mint a negyvennyolcasok, nekivágtunk a hegynek, se előttünk, se utánunk semmi, de ahogy haladtunk felfelé, lassan többen jöttek szembe, mint a Király utcán vasárnap délután. Persze, bátrak voltunk és merészek, legfőképpen a legkisebbek, négyévesen, ötévesen nem kis teljesítmény egy Babás szerkövek-Zsongor-kő-Remete-barlang-Jakabhegyi romok útvonal. Meg hát nekünk se az, a visszaútra víz se maradt sok, a Lila akácban inkább almafröccsöt ittunk, nem kockáztattuk meg a kisfröccsöt, de otthon előkerült a jól behűtött zöldveltelini.

Hetek óta tervezgettük, aztán megtörtént. Közös vacsoraestet szerveztünk blogbarátunkkal: a pekeskifli.hu a Pécsi Borozó szerkesztőségében osztotta meg a sváb konyha titkait meghívott vendégeinknek. Nagyképűen mondhatjuk azt is, egy estére a szerkesztőségünk átalakult étteremmé, vendégeink kétségkívül jól érezték magukat. A menüsor összeállítása, finomítgatása, a borok kiválasztása, egy gyakorlatilag csak az alapokat nyújtó konyha átalakítása, hogy 12 embert vendégül tudjunk látni, nem kis kihívás volt.

Március elején adták át Günzer Tamás Pincészetének új szőlőfeldolgozó üzemét Villányban, amely 504 millió forintból épült fel. A villányi borász nem csupán boraival nyer el egyre több hazai és külföldi elismerést, de folyamatosan fejleszt is. A korábbi években megkezdett területi fejlődést szervesen követnie kellett egy korszerű feldolgozóüzem megépítésének is, hiszen a minőség megőrzése és javítása lehet csak a cél, mondta el a megnyitón. Az épületet bejártuk tetőtől-pincéig, arányos és funkcionális, minden szempontból praktikus szemlélettel lett kialakítva.