A disznóvágás évszázados hagyományokra vezethetõ vissza, mely a falusi kultúrkör szerves része volt. A Pannon borrégió vidékére főleg az itteni svábok hatottak, mind az állat feldolgozását, mind a disznóvágáshoz kapcsolódó hagyományokat, rituálékat és ételeket tekintve. Azt könnyű behatárolni, hogy mettől meddig tartanak a disznóölések. Hagyományosan András napján kezdődnek (november 30.) és egészen farsang végéig tartanak. Ennek természetesen a néprajzi hagyományokon kívül praktikus okai is vannak, hiszen az időjárás leginkább ebben az időintervallumban engedte meg az amúgy könnyen romlandó húsáru feldolgozását. A praktikus oka ennek az átlagos hőmérséklet, amely ilyenkor már jóval 10 fok alatt van napközben is. Ez segíti a húsok kihűlését és így kisebb eséllyel lesz, mondjuk szalmonellás a hús.

Villányban az ember mindig belebotlik valami újba. Nem csupán azért, mert sorra nyílnak az újabbnál újabb pincék, hanem mert a nagyok árnyékában szépen lassan beérnek a területileg ugyan kisebb, de minőségileg kiemelkedőt nyújtó pincészetek. Így akadtunk rá nem olyan rég a Lelovits Pincére, mely pincészet 2009-es évjáratú Syrah bora idén a régió TOP 25 bora közé került. A borásszal jártuk be a környéket, hogy megtudjuk honnan valók a Lelovits borok.

Képzeljünk el egy lélegzetelállítóan gyönyörű kertet, amelyben friss, harmatos a levegő, a nap fénye meg-megcsillan egy vízcseppen, a mohán, amely olyan harsány zöld, hogy szinte nem is hiszünk a szemünknek. Vagyont érő selyem kimonónkban lépdelünk az ösvényen a teaszoba felé. Az előkészületek után letérdelünk az alacsony bejárathoz, kinyitjuk a rizspapír ajtót, becsúszunk.

Gyönk, melyet németül Jink-nek neveznek Tolna megye legnagyobb kiterjedésű tájegységén a Hegyháton található. Az alig több mint kétezer lelkes dombok határolta település igazi mezőgazdasági vidék. A nagyjából a megye közepén elterülő város erős közösségi élettel rendelkezik és ennek egyik mozgatórugója a település legnagyobb boros gazdája Both Attila. Attilát éppen ellepi az unoka, de azért szakít ránk egy kis időt, hogy megmutassa birodalmát.

A kifejezést Halmosi Józseftől tanultam meg, ezt a régi kifejezést akkor mondták valakire, ha az adott tevékenységet erdményesen folytatta. Nos, a szekszárdi borosgazdának áll a kezihez a szőlőmunka, mert enélkül borai sem kerülhettek volna Szekszárd legnépszerűbb vörösei közé.

A kilencvenes évek borfejlődésének nagy nyertese a cabernet sauvignon volt. A villányi borászok stílusteremtése ahhoz vezetett, hogy alig pár éven belül mindenki a cabernet sauvignont kereste, ha vörösbort szeretett volna inni. Ma mintha kicsit alábbhagyott volna a CS-divat, de ez nem akadályozott meg bennünket abban, hogy tematikus összeállítást szenteljünk a fajtának. Merthogy készülnek bizony szép vörösborok a déli végeken ebből a fajtából, sok házasításnak ez az egyik alapja, de önállóan is nagy a bizonyítási vágy. Némi ismeretterjesztés előbb, majd a teszt eredményei a következő oldalakon.

Amikor leparkolunk a Gere Crocus Borhotel előtt, ragyogó napsütés fogad minket. Villány az utolsó szép őszi napon, gondolom és amíg fotós kollégám a csomagokat racionalizálja a raktérben, a napsütéshez napszemüveget is keresek. Egy kávé és irány a határ. Duplacsavarunkhoz két Év Borászát szemeltünk ki: Gere Attilát, aki az elsők között kapta meg a legjobb bortermelőknek járó díjat és azóta is a legjobbak között tisztelhetjük, valamint Marijan Knezevicet, aki a Belje Pincészettel tavaly jutott a csúcsra, amikor is az Év Pincészete és Év Borásza díjat is megkapták Horvátországban. Egy Baranya két arca, a vörösboros és a fehérboros, a magyar és a horvát. Egymástól légvonalban húsz kilométerre. Egy kis izgalom van bennünk induláskor, hogy találjuk meg a közös nyelvet.

Mikor már sokadszorra átgondoltam a lánykérés majdani menetét elejétől a végéig, egy (talán másoknak nem, de nekem) lényeges kérdés megválaszolatlan maradt: milyen borral készüljek a gyűrű mellé?

A szép vaskos palackos sor után még tettünk egy kis sétát a pincében, itt már csak 2011-es tételekkel ismerkedtünk. Nagy részük természetesen alakul még, ezért messzemenő következtetéseket nem vonnék le a kóstolásukból, de azért mindig izgalmas ilyen tételeket is kóstolni. Folytatjuk kenszei kolléga beszámolóját a távoli Csörnyeföldön tett borkulturális kalandozásairól, amelyben társaink is voltak kicsiny szerkesztőségünkből.

A hivatalos díjátadó gálaebédet megelőzően ünnepelték meg a szekszárdiak, hogy Vida Péter révén 2011-ben ismét borvidékükre költözött az Év Bortermelője cím. A rangos díj elnyerését a szekszárdi képviselők is tisztelettel ismerték el, hiszen ezentúl a szekszárdi Év Borászok a város díszpolgárai lesznek. Az ünnepi vacsorára kétszázan fértek be, de kétszer annyian szerettek volna jelen lenni: öröm látni, hogy a szekszárdiak büszkék boraikra, borászaikra, Vida Péterre.