A fröccs létjogosultságát nem kell bizonygatni (Hamvas, Krúdy és számtalan tekintély már megtette). Ez a bő másfél évszázados, kifejezetten a magyar lélekre hangolt (bor)koktél rekordgyorsasággal, a szódavízzel együtt vált ismerté és népszerűvé. Túlélte a történelem minden viharát, politikai rendszerét, a közízlés és szájíz akármilyen megváltozását. Azt is, hogy irodalmi magasságokból rosszhírűvé és az alkoholizmus kispolgári jelképévé vált. Kikezdte, de meg nem roppantotta a fröccs népszerűségét, hogy évekig (a lényegét jelentő olcsóságánál fogva) neve összeforrt a rossz minőségű, pocsék borokkal. Pedig itt az ideje annak (aki még nem tudná), hogy mindenki megértse: jó fröccsöt csak jó borból lehet készíteni.

A 65-ös útról több helyen megközelíthető, és letérhetünk Tevel felé, de eljuthatunk ide a 6-os útról Bonyhádon át, illetve a Bonyhád – Dombóvár útról is. Ha szívesen meglátogatnának egy színvonalas, hangulatos és vendégbarát kis tolnai pincészetet, akkor tudunk egy jó tippet adni a faluban.

A szőlőtermelőknek évek óta hasonló nehézségekkel kell megküzdeniük országszerte. A probléma azonban nem biztos, hogy látványos a kívülálló számára. Utánajártunk egy, a Villányi borvidéken formálódó összefogásnak, aminek példája megoldást jelenthet a szőlészeknek.

Szombaton élményvonat indul Pécsről (és Budapestről) Villányba, a városban öt pincészet külön csomaggal is várja látogatóit.

Tisztességes nyár nem múlhat el anélkül, hogy ne látogatna el az ember a Magyar Tengerhez. Ha felkészületlenül érkezünk a Balatonra, még mindig könnyen futhatunk bele lehúzós éttermekbe és minőségiként eladott félédes lőrékbe. Azért sokat javult a helyzet az elmúlt évtizedben, és némi információgyűjtés után igazi boros és gasztronómiai élményeket élhetünk át a nagy tó körül. Borbédekkerünk második felében a Pannon Borrégióhoz kötődő földrajzi rokonság okán a déli partra fókuszáltunk.

Borbédekkerünk első fele a magyar turisták egyik legnépszerűbb tengerpartjáról, az Adriáról szól. Pontosabban az Adria partján található, kihagyhatatlan boros célpontokról. Mert azért azt valljuk be, hogy egy vagy több hétig csak a napsütés kevés, a távoli partokon éppúgy, mint a hazai vizek mentén nem mindig tudjuk eltalálni, hol ehetünk jókat, hol ihatunk jókat. Adunk pár tippet.

A Szekszárdi borvidék a Pannon Borrégió, és gyakorlatilag Magyarország egyik legdinamikusabban fejlődő borvidéke. Látványos beruházások és fejlesztések zajlanak évről évre, új borászatok jelennek meg, kis családi pincék kezdenek minőségi, palackos bort készíteni. A szekszárdi borok pedig egyre több díjat és érmet hoznak el nemcsak a hazai, de a nemzetközi borversenyekről is. A képet némileg árnyalja, hogy a borvidéknek volt honnan fejlődnie. Azonban a területi adottságok, az évszázados borkészítési hagyományok, és nem mellékesen a „szekszárdi lélek” birtokában ha késve is ugyan, de bő tíz évvel követve a villányi paradigmaváltást, a kilencvenes évek végére széles körben indult fejlődésnek a szekszárdi borászat.

A „pécsi kutató” elődjét 1949-ben, több évszázados egyházi szőlőbirtokra és pincészetre alapozva hozta létre a földművelésügyi minisztérium, hogy aztán a kétezres évekre levegye róla a kezét. Kíváncsiak voltunk, az immár a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Szőlészeti és Borászati Intézeteként működő szervezet hogyan találja helyét az egyetemi szervezetben, milyen szolgáltatásokkal és tervekkel készül a jövőre.

Az Európai Kádárok látta vendégül idén a kádár szakma képviselőit Palotabozsokon. Az ország mintegy 160 aktív és már nyugdíjas kádára gyűlt össze a faluban.

Kiállítások, kóstolók várják Orfűre, a Kemencés Udvarba látogatókat július 24-én szombaton, tíz órától. A nap folyamán kiállítanak és bemutatót  tartanak a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség tagjai. Belépődíj 400 Ft.