Este, egyre később este van, jön a második nap zárása, vacsora a Bock Óbor Étterem, egy (tervezetten) nyolcas kóstolóval kísérve. Tervezetten… De, mint tudjuk, legalábbis, egyre számosabb eddigi tapasztalatom azt mutatja, a terv itt mindig felülíródik, és nem lefelé…

Egy nehéz nap reggele. 33 bor után, ahhoz, hogy 10.30-ra Pécsett legyünk, a Szentmiklós dűlőben, el kellene indulni legkésőbb reggel nyolckor. Nem sikerül, ehhez még akadályozó tényezőként az egész út során majdnem végig szakadó eső jön. Csúszunk fél órát, viszont szerencsénk van, pont a kiszálláskor kitisztul az idő, így a csoport, amely lemaradt a balatoni panorámáról a köd és a felhők miatt, nem marad a Szentmiklós dűlő, majdnem egész Pécset körbe ölelő panorámájáról sem.

Amikor megláttam, hogy Belgrádban a Wine Vision rendezvényen albán boros mesterkurzust hirdettek, már csak azért is jelentkeztem, hátha találok olyan borokat, amiket a honfitársaink körében egyre népszerűbb albániai utazásokra ajánlhatok.

A Todorovic borászat négy borát egy belvárosi galériában, a hatodik emeleten kóstolhattam meg, tulajdonképpen egy konyhában, egy kenyai miniszter, néhány francia művész és két orosz maffiózó társaságában…

Szeretem azokat a könyveket, amelyeket gyorsan akarok végigolvasni, amiken elcsodálkozok, kuncogok vagy amiből homlokráncolva okulok. Ritka élmény mostanság, ezért is esett jól pár este/éjszaka alatt végigolvasni a Borgőzös évszázadok című könyvet. Kovács Tibor és Kupa Enikő könyve Az újvilági bortermelés szórakoztató története alcímet viseli és ebben nincs ferdítés.

Amikor meghívót kaptam egy azerbajdzsáni kóstolóra, bevallom azt sem tudtam, van-e egyáltalán azerbajdzsáni bor, de Németi Sándor cikke a Vince magazinban meggyőzött, hogy látogassak el az Azerbajdzsáni Nagykövetségen tartott eseményre.