Gondoltak-e már bármikor úgy egy palack borra, hogy az nem csupán az esti kerti sütögetés kelléke, hanem sokkal több annál? Ha igen, akkor ez az esszé önöknek íródott.

Újabb fejezetek az alkoholmentesített bort tartalmazó italok és egyéb borszerű italok életéből

Hiába van közvetlen légijárat Budapest és Szkopje között, nem úgy tűnik, hogy turisták tízezrei indulnának meg ajvékolva Észak-Macedónia irányába. Értem én, hogy nincs tengere, egyesek szerint még önálló nyelve sem, de aki már látott az életében legalább egy fotót az Ohridi-tóról, vagy kóstolt már legalább egy vranec nevű bort, annak nem kell magyarázni, hogy miért éri meg ide utazni.

Az Országos Horvát Önkormányzat idén harmadik alkalommal szervezte meg a négy napos „Fiatal Horvátok Zarándoklatát” Međugorje-ba, amihez Annával mi is csatlakoztunk. A lelki feltöltődésre kiválóan alkalmas szakrális programok mellett többek között Mostar és Szarajevó megtekintése is be volt tervezve.

Amikor 2007-ben elkezdtünk foglalkozni a gondolattal, hogy elindítsunk egy saját bormagazint, már jó ideje írtam borról, hol más lapokba, hol a saját blogomra, aminek talán már nyoma sincs az interneten. Lelkesek voltunk, naív elképzelésekkel és valójában még nagyon keveset tudtunk erről a világról. Ma, közel két évtizeddel később annyival többet tudok, hogy mit nem tudok még. A naivitás nagy része megmaradt, csak a lelkesedés, az valahogy elmorzsolódott. És ehhez bizony lelkesedés kell, belső motiváció és határozottság. A Pécsi Borozót én most kicsit magára hagyom, de viszik tovább mások, aki eddig olvasta, eztán se féljen, naponta jön az olvasnivaló.

A Fachhochschule Burgenland minden évben rendez egy nemzetközi geopolitikai konferenciát, melyen egy esti borkóstoló is történik – így volt ez idén is, az Internationales Weinmarketing MA végzős csoportunk pedig azt a feladatot kapta, hogy olyan borkínálattal rukkoljon elő, amely a konferencia idei témájának, a fenntarthatóságnak és klímakrízisnek (is) megfelel. Teszlák Péternek köszönhetően én is villanthattam valamit!

Már javában tart a GROW du Monde, az olaszrizlingek nemzetközi versenye, de én mégis a pénteki Aftert várom igazán. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz, és bízom benne, hogy sokan csatlakoznak hozzám Balatonfüreden. De az elmúlt hetekben egyébként is sokszor jutott eszembe a GROW és az olaszrizling, egy Figula borral még készültem is az eseményre.

A magyar borleíró szaknyelv története és változásai, különös tekintettel a rendszerváltozás óta eltelt 30 évre.

Bízom benne, hogy lesz olyan, aki ennek a rövid írásnak a hatására indul felfedezőútra a buborékok világában! Ne feledjétek, nem kell nagy ünnep ahhoz, hogy a maximumot hozzuk ki egy napból. Színház, mozi, koncert, egy jó könyv otthon: mindhez tökéletesen illik a pezsgő, ráadásul két doboz cigi áráért már egy szuper tételt kaphattok. Azt hiszem nem kérdés, melyik éri meg jobban.

Üstökösként tűnt fel néhány éve, szinte a semmiből a Matijašević borászat. Azonnal rommá nyerték magukat a Decanter World Wine Awardon, szuper volt a dizájn, profin kommunikáltak, egyszóval minden a helyén volt. Alig vártam hát, hogy a helyszínen kóstolhassam meg a borokat!