Az elmúlt évtized csendben kitermelte Hegyalja új vezető termelőit, akik évről-évre a legmagasabb minőséggel lepik meg az embert. Közéjük tartozik (szerény meglátásom szerint) Balassa István, a Gizella Pince, a Tokaj Nobilis, a Kikelet Pince, Homonna Attila (bizony, még mindig!) és persze Prácserék, akikről most szó lesz.

Weingut Salzl Seewinkelhof – a borászat nevében is szerepel a Seewinkel kifejezés: a mosoni sík, amelyet a Hansági-főcsatorna és a belefolyó sok-sok kis vízelvezető árok révén megtisztított a felszíni vizek nagy részétől, és ezt az alacsony fekvésű, mocsaras területet az egykori Magyarország, majd Ausztria egyértelmű élés-, azon belül gyümölcs- és szőlőkamrájává tette. 

Egyetlen szőlőfajtára és a belőle készült borra épülő borászat – őrültség vagy jól átgondolt koncepció? Többek között erre a kérdésre kerestük a választ, amikor egy októberi napon buszra szálltunk, és az immár megszokottá vált járványügyi előírások betartása mellett útnak indultunk Badacsony felé.