A Pécsi Borozó tavaly hirdette meg először szavazását, az olvasók és munkatársaink körében próbáltuk felmérni, kik is a kedvenceink. Legyen az borászat, vendéglő vagy hotel, azaz a kedvenceket három kategóriában mérettük meg, az idén már másodszor. A díjakat szombaton adtuk át, a Pécsi Borozó első Adventi Borszalonján.

Hálátlan dolog könyvajánlót írni. Ha a mű jó, az ajánlót író embert a sárga irigység rágja, miért nem ő írta meg. (Már ha vannak ilyen irányú ambíciói.) Ha a könyv rossz, akkor pedig igazi kanosszajárás következik, kiemelve a kötés technikáját, dícsérve a nyomdát, a tördelőt, igyekezvén semmit sem írni magáról a könyvről.

Mindjárt az elején leszögezem: nem az áruházi alsó polcról beszélek. A saját otthoni, kis boros polcomról, ahol a főzésre is szabadon elvehető tételek kerültek biztonsági okokból felülre és a titkos tartalék alulra, ahol ez a bor jó ideje pihen. Pihent. Merthogy ma este megbontottam. Vörösre vágytam, épp csak egy pohárral. Kettő is lett belőle.