Az azonosítást a svájci szőlőgenetikus, Dr. José Vouillamoz végezte DNS-profilozással, miután elemezte a Paşaeli borászat tulajdonosa, Seyit Karagözoğlu által biztosított kolorko mintákat. Az eredményt függetlenül megerősítették ismételt vizsgálatok, így nem maradt kétség a két fajta genetikai azonosságát illetően.

A kolorkót Törökország Trákia régiójában, Şarköy és Tekirdağ (Rodostó) között termesztik, ahol a Márvány-tenger erős tengeri hatása érvényesül. Seyit Karagözoğlu és Ifj. Szepsy István szerint a legvalószínűbb történelmi magyarázat erre az azonosságra a XVIII. század elejére nyúlik vissza. A Habsburgok elleni veresége után II. Rákóczi Ferenc száműzetésben élt Lengyelországban, Franciaországban, végül az Oszmán Birodalomban, aholTekirdağban (akkor Rodostó) telepedett le, számos magyar nemes kíséretében. Bár írásos feljegyzés nem igazolja a szőlővesszők szállítását, ez a történelmi kontextus meggyőző keretet nyújt a furmint bevezetéséhez az oszmán Trákiában.

Az elmúlt évtizedekben a kolorko szinte teljesen eltűnt a török szőlőültetvényekről. A Paşaeli borászat elmúlt 20 évben végzett megőrzési erőfeszítéseinek köszönhetően a fajta mára megmenekült a kihalástól, és 2009 óta fajtabor is készül belőle.

„Ez a felfedezés jól mutatja, milyen szoros kapcsolatban áll a bor az európai történelemmel” – mondta Dr. Vouillamoz. „A kolorko és a furmint ugyanaz a szőlőfajta, de a borok, amelyek megszületnek, különböző történeteket mesélnek, amelyeket az éghajlat, a kultúra és az idő alakított.”

Ifj. Szepsy István nagy izgalommal fogadta a felfedezést: „A kolorko furmintként való azonosítása ritka és erőteljes példája annak, hogy a modern genetika hogyan képes összekapcsolni a szőlőtermesztés történetének elfeledett fejezeteit, összekötve Magyarországot és Törökországot egy több mint három évszázadra visszanyúló közös szőlőörökség révén.”