Körülbelül negyedjére ülök le avval a szándékkal, hogy írok néhány sort a pörkölésről – és most valóban ez fog következni. Így utólag belátható, a szándék az elején kicsit légből kapott volt, hiszen mégsem a fejjel a falnak, majd az ütött résen tovább-elvét követjük, mert a kávés ember nem rohan, nem az instant koffein mámort hajhássza, hanem gyönyörodáz és a babszemekbe zárt szépséget kutatja nyughatatlanul.

A borszakkörben utazni is lehet. Nemrég például Jules Verne nyomdokaiba léptünk, Föld körüli utazásra indítottuk szakköröseinket. “80 perc alatt a világ körül boros pohárral a kézben” címet viselő kóstolónk során bejártuk az ó- és az újvilágot, ahol kiválasztottunk egy-egy borrégiót és megkóstoltunk egy-egy tipikus bort. 80 bor nem jött össze, pedig az is kevés lett volna..

Volt ebből a borból két palack a pincében, nemrég pakolásztunk, kibontogattam egy csomó dobozt, mi is rejtőzködik bennük, ott voltak. Épp kellett egy régebbi CF a boriskolába, nosza elvittem az egyik palackot magammal. A másikat már otthon bontottam ki, kellett a kontroll. Rég volt már ilyen vörösboros élményem.