Márciusban kezdetét vették egypincés kóstolóink, rendhagyó módon kapásból három vendéggel. “Mikropincészetek” címmel egy olyan programot szerveztünk, ahova kis területen, egyedül gazdálkodó fiatal borászokat hívtunk meg. Ahogy terveztük is, az este sokkal kötetlenebbül zajlott, mint a tematikus kóstolóink esetében. 12 borral kísérve a fiúk bemutatták a pincészetüket, beszéltek a kezdetekről, a munkamódszereikről, a szőlőfajtákról, valamint az egyes tételek sajátosságairól.

Körülbelül negyedjére ülök le avval a szándékkal, hogy írok néhány sort a pörkölésről – és most valóban ez fog következni. Így utólag belátható, a szándék az elején kicsit légből kapott volt, hiszen mégsem a fejjel a falnak, majd az ütött résen tovább-elvét követjük, mert a kávés ember nem rohan, nem az instant koffein mámort hajhássza, hanem gyönyörodáz és a babszemekbe zárt szépséget kutatja nyughatatlanul.

A borszakkörben utazni is lehet. Nemrég például Jules Verne nyomdokaiba léptünk, Föld körüli utazásra indítottuk szakköröseinket. “80 perc alatt a világ körül boros pohárral a kézben” címet viselő kóstolónk során bejártuk az ó- és az újvilágot, ahol kiválasztottunk egy-egy borrégiót és megkóstoltunk egy-egy tipikus bort. 80 bor nem jött össze, pedig az is kevés lett volna..