Az eddigi borszemináriumok egyik legszórakoztatóbb, ugyanakkor leginformatívabb előadását produkálta nekünk múlt szerdán a két Heimann Zoltán. Apja és fia közel félszáz vetített képpel, diagrammal, táblázattal mutatták be Szekszárdot, a bikavért, a szekszárdi bor jelenét és jövőjét, a Heimann Családi Birtokot. Külön köszönet illeti Vida Pétert, akinek részvétele és rövid, ám tartalmas felszólalása még hitelesebbé tette ezt az estét.

Ma már szerencsére távol vagyunk az "ABC" - Anything But Chardonnay mozgalomtól, ami a kilencvenes évek közepén robbant be, hozzánk persze némi késéssel érkezett meg. Gondoljuk mi, de aztán valóban kérdés, mennyire tért vissza a chardonnay népszerűsége, szeretjük-e, ismerjük-e vagy csak megszokásból rendeljük sokszor, mert abban nem lehet nagyot csalódni. Persze, hogy lehet. Mi azonban nem csalódtunk szerencsére egyik borban sem, kilenc tételt kóstoltunk meg a legutóbbi borszakkörben.

Az 1944-es Massandrának szerveztünk egy felvezető sort, több csalódással, mint örömmel. A tíz-tizenkét éves kékfrankosok sajnos hullottak, mint a legyek, akadt mélységes sajnálatunkra dugós 2005-ös furmint, két-három bor mentette a korosodó/érett/archív borok mundérját. Az egyik az a bolgár erősített rkatsiteli volt, Orsi bora, akinek ezúton is köszönjük. A műfajt tanulni kell, de jó ha közben akadnak pozitív élmények.