Idén április végén második alkalommal képviselhettük a Pécsi Borozót a zágrábi Wine Gourmet fesztiválon. Tavaly sem hagyott sok kívánni valót maga után a felhozatal és a rendezvény lebonyolítása sem, de ebben az évben egy jó nagy lapáttal még erre is rá tudtak tenni a szervezők. A borok tekintetében nagyon mélyre kell leásnom az emlékeimben, hogy igazán komoly negatív élményt tudjak felidézni, a gourmet vonalon pedig igazi Kánaán várta a látogatókat. Tizenkét olívaolajat kóstoltató stand, kulenek, sonkák, tőkehalkrémek, szarvasgombás ínyencségek, édességek, sajtok, a nyitástól kezdve pedig minden páros órában az ország leghíresebb séfjei készítettek el három fogást, a folyamatot bárki nyomon követhette és persze meg is kóstolhatta a végeredményt. A fő csapásirányunk természetesen a bor mentén haladt, 130 boros kiállító várta a kóstolókat, meg persze rengeteg workshop és mesterkurzus, ez utóbbiakra idő hiányában esélyünk sem volt eljutni. 

Százharmincan vettek részt az utóbbi idők legsikeresebb szekszárdi kóstolóján, ahol Jásdi István és Szepsy István várta a borkedvelőket. Zsúfolásig megtelt a PTE IGYK étterme, ami az est folyamán néha zavaró morajláshoz is vezetett, de aki figyelt, élvezetes estét tölthetett el. Bor és borbeszéd változatossága Szekszárdon. 

Ahhoz, hogy érthető legyen mi képezi a kohéziós erőt az alábbi írásban, illetve hogy ne bonyolódjak felesleges ismétlésekbe, el kell olvasni Győrffy Zoltán korábbi írását a zinfandel eredetéről. Jómagam megszállotja vagyok a szőlőfajták eredettörténeteinek, ezen szenvedélyemet táplálja a regionalizmusba és a nemzeti sokszínűségbe vetett hitem egyaránt. Minden, ami valós értéket képvisel - lásd esetünkben egy szőlőfajta minősége és jó híre - annak előbb-utóbb több gazdája is akad.