A magyar szőlő- és borágazat ugyanis nem egy „újratervezhető rendszer”, hanem egy jogszabályok által szabályozott, történetileg kialakult, több ezer termelőt érintő, érzékeny működésű struktúra. Ebben a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) nem egyszerű szereplő, hanem – a 2014-es szakmaközi elismerés óta – az ágazat koordinációs központja: adatot gyűjt, piacot szervez, javaslatokat dolgoz ki, és képviseli az ágazat egészét. Ez a koordináció a biztosítéka annak, hogy a kis családi pincészetek és a nagybirtokok hangja is eljusson a döntéshozókig.

Nem adminisztráció, hanem működés

A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa a magyar szőlő- és borágazat szakmai önkormányzata, a hegyközségi rendszer országos szintű szervezete. Ez nem értelmezési kérdés, hanem jogszabályi tény: a hegyközségekről szóló 2012. évi CCXIX. törvény (Hktv.) rögzíti a hegyközségi szervezetek – így a HNT – köztestületi jellegét és feladatait. Ez nem egy címke, nem kommunikációs fordulat, hanem az egész magyar szőlő- és borágazat működésének alapelve és tartószerkezete.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szabályok az ágazat részvételével születnek, az érdekek nem széttartanak, hanem összehangoltan jelennek meg, a döntések pedig szakmai egyeztetések eredményei. A HNT pedig ennek a rendszernek a központi pontja. Ez nem „plusz szint” a rendszerben, hanem maga a rendszer tartószerkezete. Gyakran éri vád a köztestületi formát, pedig ez a garancia arra, hogy a szakma ne elszenvedője, hanem alakítója legyen a saját szabályrendszerének. Pontosan ezért nem lehet úgy beszélni a rendszer „átalakításáról”, mintha ez pusztán szervezeti kérdés lenne. Mert nem az! Ez egy jogszabályokra épülő, alulról építkező intézményi rendszer, szakmai konszenzuson alapuló működési modell.

Államtól átvállalt feladatok: az önszabályozás valósága

A kritikai írások egyik visszatérő hibája, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsát egyszerű érdekképviseleti szervezetként kezelik. Ez alapvető félreértés. A Hktv. nem hagy teret értelmezésnek: a HNT konkrét, az államtól átvett feladatokat lát el. Többek között vezeti a telepítési és újratelepítési engedélyek központi nyilvántartását, összegzi és elemzi a hegyközségek adatszolgáltatását, és ezek alapján javaslatokat dolgoz ki agrárpiaci beavatkozásokra.

Ez nem kiegészítő tevékenység. Ez maga az ágazat működtetése. Nem kiszervezés – tudatos rendszerépítés. A helyzet tehát nem az, hogy az állam „hátralépett”. Hanem az, hogy tudatosan az ágazatra bízott kulcsfontosságú működési feladatokat. Ez egy modern agrárirányítási modell: önszabályozás – de nem korlátok nélkül, hanem jogszabályi keretek között, szakmai alapon.

Ez a modell lehetővé tette, hogy válsághelyzetekben – például piaci túlkínálat vagy betegségek megjelenése esetén – gyorsabb és szakszerűbb reakciók szülessenek, mint egy merev állami bürokrácia döntéshozatala mellett. Ugyanakkor ezek a helyzetek tették nyilvánvalóvá azokat a szerkezeti és szervezeti anomáliákat, amelyek pillanatnyilag az agrárszakigazgatást jellemzik. A megoldás lehetőségét éppen abban látom, hogy a HNT hatásköreit bővíteni kell, az agrárszakigazgatás rendszerét pedig egyszerűsíteni, összhangba hozni és koordinálni szükséges – pontosan azért, hogy szükséghelyzetekben még gyorsabb és szakmaibb válaszok születhessenek a kihívásokra.

Eredmények, amelyekről kevesebb szó esik

A HNT közreműködésével az elmúlt időszakban számos kézzelfogható változás történt – néhány ezek közül a teljesség igénye nélkül:

 Egyszerűsített foglalkoztatás: 2025. július 1-jétől jelentős módosítás lépett életbe a korlát számításának módjában.

 Idénymunka bővítése: 2026-tól bővül a mezőgazdasági idénymunkára vonatkozó egyszerűsített foglalkoztatás éves időkerete: + 90 nappal bővül. A cél, hogy a szabályozás ne korlátozza a munkaerő rendelkezésre állását.

 Eredetvédelem: Az agrártermékek eredetvédelméről szóló 2022. évi LXVI. törvény áttekinthetőbbé teszi a tagállami eljárás szabályait, a kérelem benyújtására, elbírálására vonatkozó rendelkezéseket az OEM és OFJ oltalom esetében.

 Piacfelügyelet: Tisztességes piaci gyakorlat biztosítása és mustfok ellenőrzés.

 Hulladékgazdálkodás (EPR/DRS): A kiterjesztett gyártói felelősség (EPR) és a kötelező visszaváltási rendszer (DRS) kapcsán a HNT elérte, hogy az EPR rendszerben a palackos borokra kedvezőbb díjszabás érvényesüljön. Az átalánydíj a kiegészítő csomagolásokat is tartalmazza, ezáltal az adminisztráció is egyszerűsödött.

 DRS egyszerűsítés: Csökkent a DRS regisztrációhoz beküldendő mintaszám, és egyszerűsített regisztrációs eljárások kerültek bevezetésre. Címkeváltozásnál elegendő az új terv elektronikus beküldése. A legkisebb borászatok pedig lehetőséget kaptak a DRS rendszerből való kimaradásra.

 Reprezentációs adó: 2023. november 16-ától nem terheli adó a közvetlenül a magyar borászoktól beszerzett, üzleti célú reprezentációra szánt palackozott borokat. Ez a lépés közvetlen keresletélénkítő hatással bír a prémium szegmensben.

 Winelabel: Az AM, a NÉBIH és a HNT közösen dolgozott ki egy digitális tápértékjelölési rendszert. A HNT ezt a tagoknak térítésmentesen biztosítja, ezzel közel évi 500 millió forinttal támogatja a gazdálkodókat.

Ezek nem elméleti eredmények, hanem a mindennapi működést befolyásoló változások. Az elért eredmények mögött hosszadalmas, komoly szakmai vitákon alapuló egyeztetések állnak, amelyeket nem mindig hozunk a közvélemény tudomására – pontosan azért, hogy ezek a folyamatok hatékonyabbak maradhassanak. Ugyanakkor látjuk, hogy a transzparencia és az eredménykommunikáció terén a jövőben nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk arra, hogy tagjaink számára is láthatóvá váljon a színfalak mögött folyó munka és annak kézzelfogható eredményei.

A „lassúság” félreértése

Gyakori kritika, hogy az ágazati együttműködés lassú. Ez igaz – de nem hiba. Egy több ezer szereplőt integráló, köztestületi alapon működő rendszer nem tud és nem is szabad, hogy gyors legyen. A képviseleti demokrácia azért lassabb, mert nem a gyorsaságra, hanem a kiegyensúlyozottságra, a legitimációra és a tartós döntésekre van optimalizálva.

Ez a „lassúság” valójában a stabilitás ára – és egyben garanciája is. A közös döntések időigényesek, mert egyeztetést és kompromisszumot igényelnek. De éppen ez biztosítja, hogy ne egyoldalú, rövid távú döntések szülessenek. A kapkodás egy ekkora rendszerben nem hatékonyság, hanem felelőtlenség lenne. Mindazonáltal fontos hangsúlyozni, hogy a képviseleti demokrácia annyit ér, amennyit az abban érintett tagok a rendszerbe beletesznek inputként. Ennek problematikája azonban nem specifikusan szakmai, illetve a szűkebb szakmánkat érintő kérdés, hanem a rendszerváltás óta az egész magyar társadalmat és civil szférát érintő kihívás, amelyen mindannyian csak közösen tudunk változtatni.

A valódi kihívás: ágazati szintű fenyegetés

Miközben a közbeszéd gyakran szervezeti kérdéseken akad fenn, nem szabad szem elől téveszteni a magyar szőlő- és borágazatot fenyegető valós, azonnali és súlyos kockázatokat. Ilyen a Flavescence dorée, azaz a szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazma betegség. Ez nem egyéni probléma, hanem ágazati szintű kockázat.

A HNT az elsők között jelezte a veszélyt, és kezdeményezte az összehangolt fellépést. Egy ilyen helyzet világosan megmutatja: az együttműködés nem elmélet, hanem túlélési feltétel. És pontosan itt válik világossá, hogy mit jelent a szakmaközi működés a gyakorlatban: nem elméleti előnyt, nem szervezeti modellt, hanem túlélési képességet.

Borvidékek és Borversenyek

A borvidékek szerepe és jogállása körül is sok a félreértés. Érdemes tisztázni, hogy a borvidék Magyarországon egy törvény által (Hktv.) elismert, földrajzilag lehatárolt terület, amelynek elsődleges szerepe a minőségvédelem és eredetvédelem, és amely a hegyközségi önkormányzati rendszerhez kapcsolódik. A borvidékek egyszerre gazdasági központok, kulturális örökségek és identitásképző terek. Olyan élő tájak, ahol a múlt hagyományai és a jelen társadalmi-gazdasági folyamatai összekapcsolódnak.

Az önkormányzatiság adta jogok miatt számos, a termelőket közvetlenül érintő kérdés döntési lehetősége helyben van: ilyen például a termékleírások módosításának kezdeményezése vagy a rendtartások szabályrendszerének alakítása. Pontosan azért, hogy a termelői közösség akarata tudjon érvényesülni, ne pedig egy felülről jövő döntés legyen rájuk kényszerítve.

Hasonlóan fontosak a borversenyek is, amelyek nem díszletek. Ezek a minőség láthatóvá tételének, a szakmai visszacsatolásnak és a piacra jutásnak az eszközei. Miért is lenne probléma, ha egy országban több borverseny is működik?! A több verseny nem széttöredezettséget, hanem sokszínűséget és több mérési pontot jelent. Egy ágazat, amely megméretteti magát, nemcsak láthatóbbá válik, hanem versenyképesebbé is.

Bormarketing: számok, nem vélemények

A bormarketing kapcsán megfogalmazott kritikák visszatérő elemei az ágazati vitáknak. Marketing nélkül ma nincs versenyképes ágazat. Azonban a marketing nem hitvita, hanem mérhető szakma. Alapja a piacismeret, a pozicionálás, a márkaépítés és a következetes jelenlét.

A marketing eredménye mérhető exportadatokban, piaci részesedésben és fogyasztói preferenciákban. A jelenlegi kritikák egy része úgy beszél a bormarketingről, mintha az egyetlen döntéssel újraírható lenne. De a valóság az, hogy a marketing években mérhető folyamat, eredményei késleltetve jelentkeznek. Nem csodaszereket kell keresni, hanem a szakmai alapokon nyugvó, kitartó építkezést kell folytatni.

Záró gondolatok

A magyar szőlő- és borágazat egy működő, önszabályozásra épülő rendszer. Nem tökéletes, de stabil. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa és maga a hegyközségi rendszer unikális értéke a magyar társadalomnak. Szervezetünk történelmileg is jó kapcsolatot ápolt a szakmapolitikával, nem riadt vissza a szakmai alapú vitáktól sem, ugyanakkor mindvégig ügyelt a pártpolitikától való távolságtartásra. Ez a múltból hozott plusz értékünk a jövőben is megmarad: ezen alapelv mentén képviseljük a heterogén szőlőtermesztési és borászati társadalmat. Minket ugyanis nem világnézeti vagy politikai elvek kötnek össze, hanem a magyar szőlő és bor iránti elkötelezettség, a szakmánk szeretete és hivatásunk tisztelete.

Minden változtatásnak mérhetően az ágazat egészét kell szolgálnia. Ha ez nem teljesül, az nem reform, hanem kockázat. A valódi kérdés nem az, hogy kell-e változtatni – hanem az, hogy értjük-e azt, amit meg akarunk változtatni. Mert ebben az ágazatban a döntések következményei nem elméletiek, hanem nagyon is valósak. Vigyázzunk az alapokra, miközben modernizáljuk az emeleteket!

- a szerző a HNT elnökségi tagja, a Szőlészeti Szekció elnöke -