Kezdem a negatívumokkal, ami nem is igazán magát a programot érinti, hanem azt az érthetetlen állapotot, hogy a Borkatedra mintha tudomást sem vett volna a Pécsen és Szegeden már lassan évtizedek óta futó, elképesztően profi és népszerű boros-közéleti előadásokról, oktatásokról és oktatókról. Ezt érdemes lenne valahogy megváltoztatni, ha máshogy nem, hát a helyi oktatógárdával megtartani egy ilyet, beillesztve a meglévő előadások közé a központi narratívát. 

Ami viszont a pozitívum - és ez saját tapasztalat is - az a programban részt vevő egyetemek és egyetemi dolgozók hozzáállása, és a diákok elképesztő tudásvágya, érdeklődése. Ha van ma a borvilágban bármi, ami visszaadja az ember hitét, hát ez az. Többször jártam úgy, hogy az órám után - és néha órákat beszéltem, két előadást egyben - többen odajöttek hozzám, és még fél órán át nem hagytak elmenni. Kérdeztek arról, hogy mi történik most a borvilágban, hogy mit érdemes megvenni 2000 Ft alatt, hogy milyen borral lehet „csajozni” és „pasizni”, hogy mi az a tíz mondat, amivel elkápráztathatják a bor iránt érdeklődő párjukat, hogy milyen bort igyanak a hétvégi rántott húshoz, pástétomhoz, pizzához és az esti film alatt a pattogatott kukoricához. 

Én pedig ajánlottam bort paprikás chipshez, csináltam a reklámot számtalan hazai borászatnak, de kutattunk is együtt óra után a hallgatókkal a neten, hogy megfejtsük egy-egy alsópolcos bor származási helyét, hallgattam őket, ahogy az élményeiről meséltek, főleg, miután elhitték, hogy nem nevetem ki őket, ha nem a savgerinc és tanninstruktúra szavakat használják, bőven elég lesz a savanyú, a szárító, vagy éppen a fincsi.

A Borkatedra az elmúlt évek legjobb, legfontosabb és legelőremutatóbb programja, a hosszú távú gondolkodás legjobb példája. Érdemes lenne folytatni, sőt, ha a jogszabályi háttér lehetővé tenné, akár kibővíteni az ország összes gimnáziumába és szakközépiskolájába is, francia mintára, ahol már az általános iskolában is (!) végig, első osztálytól kezdve van valamiféle kóstolástechnika óra, persze nem csak borral, hanem minden egyébbel, arra nevelve a fiatalságot, hogy nem baj, ha nem ízlik, nem baj, ha kiköpi, csak tudja megindokolni, hogy miért. Na ez az, ami a legfontosabb lenne!