A magyar borleíró szaknyelv története és változásai, különös tekintettel a rendszerváltozás óta eltelt 30 évre.

Bízom benne, hogy lesz olyan, aki ennek a rövid írásnak a hatására indul felfedezőútra a buborékok világában! Ne feledjétek, nem kell nagy ünnep ahhoz, hogy a maximumot hozzuk ki egy napból. Színház, mozi, koncert, egy jó könyv otthon: mindhez tökéletesen illik a pezsgő, ráadásul két doboz cigi áráért már egy szuper tételt kaphattok. Azt hiszem nem kérdés, melyik éri meg jobban.

Üstökösként tűnt fel néhány éve, szinte a semmiből a Matijašević borászat. Azonnal rommá nyerték magukat a Decanter World Wine Awardon, szuper volt a dizájn, profin kommunikáltak, egyszóval minden a helyén volt. Alig vártam hát, hogy a helyszínen kóstolhassam meg a borokat!

Vigyázat, szubjektív elemzés következik, ami bőven kicsaphatja a biztosítékot. Kicsit olyan ez, mint amikor a filmek elején kiírják, hogy az arra érzékenyeknél a villogó fények és hanghatások epilepsziás rohamot okozhatnak. Én szóltam…

A borokat Jászberényi Dániel, a cég vezérigazgatója (egyben borásza) mutatta be, együtt értékeltük az egyes tételeket. Nézzük is!

Bérczessy Gergely és Fejérvári Gergely irodalmi bédekker írtak a fröccshöz. Ha úgy tetszik ódát, melyben kifejezték rajongásukat. Évfordulós útikalauzt, mert a fröccs már 180 éves, pontosabban mire elkészült a könyv, már 181 éves lett, de ezt tudjuk be az elfogyasztott fröccsöknek.

Titokzatos meghívó landolt egy hónapja az email fiókomban, ami Etyekre invitált, a Rókusfalvy évjáratbemutatóra. Titokzatos, mert nem volt benne semmi, ahol jelezhettem volna a szándékomat. Végül ez is a helyére került, nem csak a borok…