Amikor először jöttem ki Faluhelyre, a Bodri-birtok még csak nyomokban emlékeztetett mindarra, amit ma itt találunk. A mai étteremnek helyet adó épület állt, mögötte a pince, az első. Talán ennyi volt mindösszesen. Aztán lett látványpince, étterem, tavak, teraszok, rozéfeldolgozó, egyre több szőlő, egyre nagyobb parkoló, vendégházak, wellness, és ami akkor is volt, a bor, az bizony ma már sok százezer palackban kel útra. Az első lapszám egyik interjújának apropóját az adta, hogy a Bodri-borok új ruhát kaptak. Hamarosan megint itt egy címkeváltás, megelőztük egy beszélgetéssel, Bodri Istvánnal ültünk le a faluhelyi teraszon.

Álltam a teraszon, odalenn szürke esőfüggönybe burkolózott a Tihanyi-félsziget, de Füred irányában még megcsillant a napfény a Balatonon. Miközben a háttérben halkan szólt a Bácska induló és éppen a nemzet megmentésére készültünk, ami esetünkben borkóstolást jelentett, Eötvös Károly utazása körül jártak a gondolataim, ahonnan nem volt nehéz elkalandozniuk a távoli Tiszaeszlár és Tokaj felé…