A nyitókép a szerző fotója

Naggyá a Habsburgok tették a szőlőfajtát, a termőterülete a kékfrankossal együtt a mai napig szépen kirajzolja a monarchia egykori területét, termesztik Észak-Olaszországtól Csehországon és a Balkánon át Erdélyig – erről azonban írtam már bővebben itt, most inkább igyunk. A pécsi Cornel’s borbár és Szabó Zoltán hosszúhetényi-burgenlandi borász közszolgálati jelleggel ugyanis idén is összeválogatott egy nagyobb sort: tizenhárom környékbeli olaszrizlinget kóstoltunk végig, én pedig mutatok közülük öt olyat (az öt kedvencemet), amivel biztosan nem fog senki mellényúlni.

Bujdosó BalatonBor 2024

A BalatonBor brand fontos kezdeményezése a tó körüli borászatoknak és vendéglátósoknak, az egy olyan, stabilan 2000-3000 forint körül kapható olaszrizlinget rejt, amire egyrészt büszke a pince is, másrészt nemcsak jó és tartalmas a bor, de lehet nagyobb kortyokban is inni, akár fröccsben is. Ezzel a névvel és a BalatonBorok viszonylag egységes (és közösen beszerzett) címkéjével, kapszulájával forgalomba csak akkor kerülhet a bor, ha az alkoholtartalma 11,5-13% közötti, ha hordót legfeljebb 25%-ban kap, a maradékcukra 4 g/l alatti, és a legfontosabb: ha azt előtte a helyiekből álló zsűri vakon megkóstolta és megfelelőnek ítélte. Ez – ahogyan minden működő, alulról jövő eredetvédelmi rendszer – azért jó, mert aki levesz egy BalatonBor címkéjű bort a polcról, nagyjából tudni fogja, mit kap, és azt is, hogy az nem lehet rossz. A dél-balatoni Bujdosó pincészet friss tétele már az illata alapján nagyon meggyőző: alma, barack, körte, ízében pedig krémesség, mindezt frissítő savakkal, körzővel-vonalzóval hibátlanul megrajzolt olaszrizling, ha ez nem hozza meg senki kedvét a fajtához, akkor semmi. A Pannon Borboltnál 1890 Ft-ért óriási best buy, és ezen még keres az állam, a kereskedő és a termelő is, azaz a nagykereskedelmi vagy a pinceára olyan lehet, hogy senki nem tudna reklamálni, ha a magyar borkultúra felvirágoztatása érdekében kötelezően előírnák, hogy ennél a szintnél lejjebb semmit ne lehessen a ház boraként árulni a Balaton körüli éttermekben.

Nyári Pince Szent György-hegyi olaszrizling 2024

A pincészet furcsa módon nem futott be annyira, mint mások a tó körül, ezért kicsit még mindig titkos tippnek számítanak – noha egyenesen a Művelt Alkoholistán ajánlják a kétliteres, koronazáras folyóborukat, márpedig ahol már a folyóborhoz is ódákat írnak, ott milyen lehet a többi tétel? Az irányítást nemrég Nyári Ödön lánya, Nyári Emese vette át, a klasszikus címke és a rusztikusabb borstílus azonban maradt, az ambíció a borsajtóban megjelentek alapján mindössze annyi, hogy megmaradjanak – a szőlőterületeket tizedelő fitoplazmát, a csökkenő borfogyasztást és a Balaton körüli szőlőhegyek helyére épített nyaralókat látva abszolút érthető és realista cél. Ilyen borokkal, mint a 2024-es olaszrizling, sikerülni is fog, az illatban barack és mirabella (fosóka az ismertebb neve ugyan, de ez hülyén néz ki egy borleírásban), ízében pedig a klasszikusok tartalmasan, alma, körte, mindez a lecsengésben erőteljesen érezhető savakkal. Nagy termőhely jó bora, echte olaszrizling (3300 forint, borbolt.hu).

Figula Sóskút balatonfüred-csopaki olaszrizling 2024

Figula Mihály szeret kibeszélni a kánonból: nem tartja magát a borvidéki Csopaki Kódexhez, ami szigorú kereteket szab a balatonfüred-csopaki borvidékről készített topboroknak, szerinte ugyanis ha egy bor magasabb alkohollal születik meg, úgy a magasabb beltartalmi értékek miatt – akár több maradékcukor vagy némi botritisz miatt – az ugyancsak lehet jó, sőt. És emellett stabilan ő készíti a legjobb Csopak körüli olaszrizlingeket is. A balatonszőlősi mészkőbánya alatti Sóskút-dűlő neve nem viccel: tényleg konkrétan van sóíze a bornak, ez nem csak asszociáció az ásványosság hashtaggel. Rétegzett és összetett bor barackkal, körtével, gyógynövényekkel, finom hordófűszerekkel, krémességgel, évjáratról évjáratra bizonyító régi kedvenc (4850 forint, Bortársaság).

Krauthaker Mitrovac graševina 2024

Horvátország lett egy ideje az olaszrizling legnagyobb és legismertebb termelője, miután a magyarok a fajta nevétől sokáig idegenkedtek, az osztrákok pedig eleve lenézéssel viseltetnek a szerintük legfeljebb uzsonna mellé jó bor iránt. A horvátoknál az olaszrizling graševina néven fut (a fajta borsóméretű bogyóira utalva), legismertebb termőhelye a vulkanikus Papuk-hegység déli lejtőin található Kutjevo – itt pedig Vlado Krauthaker, a nemzetközi borsajtó által is sokszor a legjobb horvát, sőt, akár térségbeli borásznak kikiáltott termelő készít számtalan olaszrizlinget évjáratonként, a Mitrovac-dűlőből származó a pince egyik csúcstétele. Nagyon tiszta és üdítő bor, belekóstolva úgy roppan az alma, mint egy tűzijáték, mindezt végtelennek ható krémesség, kesernye és szép savak kísérik: ha van bor, amire a horvátok büszkék lehetnek, az ez (5990 forint, Pannon Borbolt).

Györgykovács Imre nagy-somlói olaszrizling 2023

A somlói legenda borai korábban sokszor ridegnek tűntek, ez azonban egy lehengerlő mestermű, egy érzékeny költemény, az egyik legszebb és legjobb olaszrizling, amit valaha ittam, számtalan réteggel, épp észrevehető botritisszel, sóval, hordófűszerekkel, szenzációs. A 9000 forint körüli árát (a Bortársaság a forgalmazó) lehet ugyan soknak tartani, én ezt nem tenném: mindössze 1800 négyzetméter termése van csak benne, komolyabb borászati technológiát nem látott a pincében, csak hordót, gondos, a tisztaságra nagyon erősen ügyelő kezeket és szaktudást. A Somló egy ideális világban eredetvédelmileg egy balatoni borvidék grand cruje volna, Györgykovács Imre területei pedig a borai alapján messze a legjobb parcellák között vannak – az ára ebben az ideális világban az 500 euró fölötti burgundiai topborokkal kellene vetekedjen, ehhez képest csak 22 euró, azaz igenis best buy ez is.