A borpakolás izzasztó munkája mellett olyan örömök is érnek, hogy rátalálok rég elbújt kincsekre. Kipakolom ugyanis a kartonokban őrzött borokat a nemrég beszerzett polcokra, áttekinthetővé varázsolva gyűjteményemet. Az egyik kartonban Merfelsz borokra találtam, rég kifutott tételekre. Nem vártam sokig, egy palackot hazahoztam, kibontottam.

Április általában az egyik legideálisabb hónap az íráshoz. A kiszemelt borászok, borászatok relatíve ráérnek a mi kis Pécsi Borozónkra. A szüret már csak egy elhalványuló, régi emlék, a tavaszi előkészítő munkákkal – kis szerencsével – már végeztek. Az időjárás, ha olykor netalán kicsit szeszélyes is, de már tökéletesen alkalmas a termőterület bejárására, akár gumicsizma nélkül is. Nincs is más ilyenkor hátra, mint előre! Gadget kollégával ezúttal a Pécsi Borvidék legnyugatibb csücskébe tartunk Mozsgóra, ahol egy ígéretes fiatal bortermelővel, Gáspár Szabolccsal van találkánk. Cikkünk a Pécsi Borozó nyári számában jelent meg.

„Erős kontraszt” – gondoltam magamban, miközben a tűző napsütésben sétáltam a budapesti Nagykörúton a Tűzoltó utcába. „Mármint a természetes és az ember alkotta között” fűztem tovább a gondolatot, és néztem, ahogy a körút közepére emelt kordonok között nagy halmokban állnak a feltört aszfalt és síndarabok és merednek az ég felé a 4-6-os villamos pályájának felújítása miatt. Eközben a házak és a beton oldalról és alulról is sugározták felém a hőt.