Medina-szőlőhegyen (Török-halom) a legnagyobb egybefüggő szőlőültetvényt Németh Gábor, a Virághegyi Bor Kft. tulajdonosa műveli. Talán a különleges mikroklíma az oka, de mint azt megtudjuk, „a betegség sem ér el ide”, s azt is számon tartják, hogy melyik sorban melyik munkás dolgozott előző évben. Az erőtől duzzadó szőlőfürtök kevés növényvédelmet igényelnek, s a pincészet (nemcsak hazánkban, többek között a Vinagorán, de Brüsszelben, Bordeaux-ban is) díjnyertes borainak nagy része is innen kerül ki.

A nyáron egy kedves barátomnak köszönhetően két szlovén borásszal is sikerült ismeretséget kötnöm, már amennyire ezt egy családi nyaralás keretei megengedik. A borsorokat nem tanulmányoztuk részletekbe menően, de azért kóstoltunk pár tételt is a beszélgetés kísérőjeként. Volt ahol a kóstoltakat, volt ahol a sorba helyt nem kapókat, de egyaránt két-két bort haza is hoztam, gondolván, kóstoljuk őket együtt. Őrizgetem őket már egy ideje, keresve az alkalmat, de megtaláltuk. Ráadásul a hétvégén Budapesten Szlovén Bornapokat rendeznek, íme egy kis kedvcsináló.

Az üdítőpiac töretlen népszerűségnek örvend. Az ágazat egy részének, a gyümölcsleveknek egy apró részét képezik (egyelőre) a minőségi, természetes vagy natúr gyümölcslevek, melyek a nagyüzemekben előállított, cukros és felvizezett koncentrátumokból készülő (olykor 100%-os) rokonaikhoz képest tisztán gyümölcsből állnak, hozzáadott adalékanyagot, aromát és tartósítószert nem tartalmaznak. A pusztán gyümölcsből kinyert lé persze jóval drágább, legalább a duplája is lehet a beltartalmi értéküket tekintve szerényebbhez képest, gyártóik azonban nem panaszkodhatnak. Egyszerűen nem tudnak annyit előállítani, ami kielégítené az egyre növekvő keresletet. A technológia pedig viszonylag olcsó.

Ezen a nyáron lapzártánkig szinte valamennyi állomását felavatták a Baranyai Élménykörútnak. Ezen a néven öt projektet fogtak egybe, gyúrtak össze egy nagyberuházássá, amely Baranya északi részén lendítheti fel a vendégforgalmat. A tervekről korábban is hírt adtunk már, most bekukkantottunk az elkészült mecseknádasdi pincékbe, legyenek azok a mélyben vagy a dombtetőn. Sőt még a bikali élménybirtokra is eljutottunk, mert azért ott sem bírják a vendégek bor nélkül.

A szekszárdi kékfrankosok lesz a témája a Borkultúra Szabadegyetem soron következő, 14. előadásának október 27-én (szerdán). Nagymarosy András, a Borkollégium alapító tagja kalauzolja végig a hallgatókat a kékfrankos világán, szekszárdi pincészetek díjnyertes borainak segítségével, a PTE IGYFK Aulájában. Hétfőig lehet jelentkezni.

Borkóstolóknak, képzéseknek is helyet ad majd a Pécsett szerdán megnyílt Pannon Borturisztikai Centrum. A borrégió borturisztikai szolgáltatói új formában fogtak össze, hogy ismertebbé és eladhatóbbá tegyék a térséget. A központot működtető Dél-Dunántúli Borturisztikai Klaszter 20 hónapos támogatást kapott projektjei megvalósítására. De új helyre költözött a szerkesztőségünk is.

A Kaba Farm házi sajt- és húskészítményiből készülő vacsorát kínál a Pezsgőház Étterem a vendégeinek október 25-én (hétfőn). A vacsoraest fogásai a Lamine és Simone nevelte mangalicák, szárnyasok, valamint a maguk készítette kecske- és tehénsajtok felhasználásával készül majd az étterem konyháján. Nemrég cikkeztünk is róluk, érdemes ide visszalapozni, majd hétfőn belekóstolni Kaba világába.

Kovács Zoltánnak kevés volt a hivatásos tűzoltói lét, a huszonnégy órás műszakokat borászkodással pihente ki. A családi pince 2006-ban vette fel az Agancsos nevet, és ajánlott állomásává vált egy jó villányi bortúrának.

Van az úgy, hogy egy szabadtéri rendezvényt elmos az eső. Ez történt idén a pécsi Szőlő és bor ünnepével, annak rendje s módja szerint villámlásos, zuhatagos órákon át tartó eső és az esőt még a szoknya alá is befúvó szél örvendeztette meg a szervezőket éppúgy, mint a korábbi években időjárásilag sokkal szerencsésebb rendezvény lelkes rajongóit. Ezen az esőáztatta vasárnapon rendezték meg a Kárpát-medencei Bormustrát a megyeháza tanácstermében. Sokan jöttek el, magyar borászok a határokon túlról, és a viszontagságos időjárás ellenére közönség is akadt. Abban maradtunk, jövőre biztosan szebb idő lesz. Jó borokban most sem volt hiány.

Mozsgón túl már csak a dombok közé, Almáskeresztúrra visz aszfaltút, ahol meg a temetőbe torkollik. A falu végén az utolsó ház jobbra Lamine-é és Simone-é, akik a Kaba Farm gazdái. Pontosabban a ház Lamine festőművész nagyapjáé, aki másfél évtizede úgy döntött, hogy felhagy a fővárosi élettel, falura költözik, galériát nyit. Ez már csak azért is fontos, mert ő volt az, aki hat évvel ezelőtt unokája születésnapjára egy kis földet adott ajándékba. Lamine és Simone ma már nyáron sajtot, télen húst állít elő a Kaba Farmon, s olyannyira elfogadott tagjai a kicsiny sváb falu közösségének, mintha ide születtek volna.