Az Alföld Magyarország legnagyobb bortermő vidéke. A hazai szőlőtermés 40-50%-a, az országban kapható bormennyiség fele innen származik. Nagy terület, nagy mennyiségekkel. Tény, hogy az alföldi borok renoméját a kilencvenes évek borhamisítási ügyei igencsak megtépázták. Sajnos sokakban az alföldi borok kapcsán elsőre még mindig a korábbi botrányok, a Soltvadkert-Kiskőrös-Kecel “aranyháromszög” ugrik be. Az előítéletekkel és a múlt árnyaival meg kell küzdeni. 

Ezúttal feszegetjük a régió határait, lévén Borotára utazunk, a Hajós-bajai borvidékre, ami hivatalosan a Duna Borrégió tagja, bár a többi alföldi termőtájjal talán kevesebb köti össze, mint a Duna innenső oldalával. De másrészt is hazai pályára jövünk át, hiszen Koch Csaba Nagyharsányban pincetulajdonos, még Villány város borát is adta. Az autó jól veszi a síksági kanyarokat, sietünk, mert most is késésben vagyunk. Hátul jól bevackoltuk a vendégpalackokat, Kvassay Levente sem üres kézzel érkezik a vendégségbe, kíváncsian várjuk az összekóstolást.

Megrendezték a hagyományos, immáron XIII. Országos Rozé Borversenyt Kunszentmiklóson. A Mikulás ezúttal az etyekieknek kedvezett, hiszen a csupa Miklósokból (és dr. Mikulás Józsefből) álló zsűri az Etyeki Kúria 2011-es Rozéját minősítette a legjobbnak. A 2011-es évjáratból egyébként 212 borminta volt 142 borászattól, a zsűri 33 aranyéremmel jutalmazta a legjobbakat. Az Etyekre kerülő nagydíjat Bács-Kiskun Megye Közgyűlése adományozta, ahogy a Bács Kiskun Megye legjobb rozéja címért járó díjat is, amelyet Koch Csaba Hajós-Bajai Kékfrankosa kapta.