– Legyen az a mai program, hogy keresünk öt jó cseh bort! / – Jaj, de ne mááár! - A beszélgetés Szabó Zoltán hosszúhetényi borász és köztem zajlott, ő volt az, aki nehezen akaródzott vállalkozni a feladatra, addig ugyanis ahány cseh bort kóstoltunk, annyiféle stílust és minőséget láttunk, azaz hiába van mondjuk olaszrizling ráírva a palackra, annak garantáltan semmi köze nem lesz ahhoz, amit Ausztriától a Balatonon át a Vajdaságig erről a szőlőfajtáról elképzelnek, és az is lehet, hogy a palackban rejtőzik még közepes mennyiségű cukor is, hogy a bor végképp érthetetlen legyen.

Előbb tanakodtunk kicsit, a Csehországból érkezett pinot blanc vagy rajnai rizling kerüljön be először egy kóstolósorba. Aztán eszembe jutott, hogy van a pince osztrák szegletében két Loimer-rizling, amikre már kíváncsi vagyok. Hozzádobtunk még egy meglepetést a csapatnak és a Kalamáris borkertjében, azaz fröccsöldéjében foglaltunk is egy asztalt.

Nem igazán van nagy gyakorlatom a cseh borokkal. Ritkán jutnak el hozzám, ha meg néha Prágába érek, inkább sörökkel barátkozom. Pedig érdemes volna néha borban is próbálkozni, mondjuk avatott vezetővel, mert azért a cseh borcímkevilág azért még mögöttünk van rendesen, megvezethetnek az etikettek. Ha viszont ajánlott bort kapunk, ne féljünk kibontani, ez a tanulság mára.