A nagy októberi napsütés felváltotta a nagy szeptemberi esőzést. Mi is fehéreket vettünk elő a pincéből, tavasszal, nyár elején szereztem be ezt a triót, az Isztrián riportoztunk, aki olvassa a Magyar Konyhát, találkozhatott az akkori benyomások legjavával, ezek a borok nem veséződtek ki. De most igen. Malvazija, napsütésben csak malvazija. (Erre ma nekiállt esni...)

Vannak borok, amiket a hétköznapokra vásárolunk meg. Kenszei kolléga nemrégiben az eszéki Metro áruházban bóklászott, hol másutt, mint a borospolcok között és ráakadt erre a borra. Jó áron, egy literes kiszerelésben, malvazija istarska, kosárba került, onnan a hűtőbe, végül a poharunkba.

Már legalább hét éve, hogy az első blogbejegyzést megírtam egy Matošević-borról. Az is az Alba volt, most is arra készülök, hogy este bontunk egyet borszakkörön. Mivel az egykori bejegyzés egy másik oldalra került még fel, itt az ideje visszaemlékezni, milyen is volt akkor. És persze hogy látom a most aktuális bort.