Nincs bor, nincs írás. Valahogy így telnek mostanság a napjaim. Annyi minden történt, hogy közben nehéz volt az apró örömökre koncentrálni. Aztán szembejön egy bor és megmutatja, hogy az apró örömök nélkül nem tudunk nagyobb célokat sem elérni, magasztosabb eszményeket üldözni, vagy megküzdeni a lényegesebb gondokkal.
Nemrég a Bott Pince járt vendégségben a pécsi Elevenben, Bodó Judit és férje, Bodó József mintegy évtizedes elmaradást küzdött így, le, legutóbb nagyjából 12 éve jártak a Mecsekalján, egészen pontosan a Vince utcában. A telt ház most is garantált volt.
Két bort bontottam a hétvégén, mindkettő elfogyott. Mégiscsak ez az igazi értékmérője egy bornak, nem?