Abszolút szubjektív beszámoló érkezik. Egy olyan kóstolóról, amiről pont tizenöt éve beszélgettünk először. Az Isztria ugyanis nekem egy nagyon meghatározó élmény, egy 2005-ös utazás indított el nagyon sok olyan folyamatot, amelyek révén ma borokkal foglalkozom ilyen-olyan megközelítésben. Egy olyan borásszal hozott össze ott a véletlen, akinek a látásmódja, a vele akkor és azóta már sokszor folytatott beszélgetések nem kis mértékben hatottak rám. Olyan barát, akivel mindig öröm találkozni, beszélgetni. Ivica Matošević járt nemrég a pécsi Elevenben.

Épp, hogy kezdek elmélyülni a kávék és teák világában, és a bárélet területén is sokat kell még fejlődnöm, de e három dolog szerelmeseként nagyon vártam már az idei KávéBár Bazár rendezvényt. És ameddig ennek az eseménynek ez a tizenegyedik kitelepülése, addig nekem ez volt az első látogatásom a két napos programra.

Amikor a fekete macska átment előtte a földesúton, Bizony Géza a bal válla fölött háromszor is hátraköpött. Neki ne vigye el egy ilyen rémséges bestia a szerencséjét. Nem mintha amúgy sok szerencséje lett volna. Bizony Géza a két kezében hitt, a szerencsét másra bízta.