Most kivételesen nem a január 15-én lejáró mandulás receptpályázatunkat népszerűsítjük, hanem egy újabb pinot noir kóstolóról érkezik beszámoló. A helyszín Villány, a Mandula étterem. Az év első nagy kóstolója, legalábbis részünkről. A borsorban 18 pinot noir. Innen-onnan. Főleg Villány, de nem kizárólag. Zoranka lemaradt Borturista pinot kóstolójáról, de most talán még jobban is járt. A legjobbak, saját pontozása szerint, növekvő sorrendben.

A nyáron volt egy pinot kóstoló a Szerdai Borklubban, nagyon szívesen emlékszünk rá. Egyértelmű volt, hogy ott a helyünk az előkarácsonyi pinot noir kóstolón is, ezúttal a Borturista szervezésében. Öt magyar és négy külhoni bor várta a népes kóstolócsapatot, mellettük a biodinamikus módszerek is központi szerepet kaptak. Szerencsénkre Gere Zsolt is időt tudott szakítani erre az alkalomra, így első kézből szerezhettünk információkat az évről-évre az egyik legkitűnőbb villányi pinot-t palackozó pincészet műhelytitkairól a fajtával (is) kapcsolatban. Nem mellékesen pedig két borukat is kóstoltuk.

Nagy reményekkel vágtam neki ennek kis kadarkázásnak. Az utóbbi időben több érdekessel sikerült összefutnom, úgy érzem, feljövőben van a fajta. Ráadásul nem is akármilyen pincéket választottam, mondhatni biztosra mentem. Ilyenkor először vakon szoktam kóstolni. Mikor ott vártak a poharak, és sorban beleszippantottam mindháromba, igencsak megrettentem. Fülledt, szúrós illatok fogadtak, nem győztem forgatni a borokat. Szerencsére, ez valami kezdeti lámpaláznak bizonyult: negyedóra alatt szépen kiszellőztek, csak az ijedtség emléke maradt. Elsőre is szembetűnő volt az alapvető eltérés a Takler-bor és a másik kettő között. Míg a Dúzsi és a Heimann kadarka a savakra és a játékosságra építenek, addig Takleréknál a kadarka is igazi vörösbor, komolyabb testtel, szélességgel, érezhető alkohollal.