A bor egy nagyon különleges élőlény, mondta tegnap egy borkóstolón Vida Péter és egyet kellett vele értenem. Van fejlődése, vannak hangulatai, van bizony öregedése. A Renero sokáig egyik vörösbor etalonunk volt, úgy volt nagy az a bizonyos 2005-ös, hogy szinte minden összeállt benne. És az is biztos, hogy azon a napon a kóstolók és a bor is jó hangulatban volt. Tavaly a 2007-est bontottam meg, most meg egy 2009-est vettünk elő, még éppen csak kikerült a forgalomba.

Amikor egy városban két nagy boros rendezvényt egy időben rendeznek meg, a szervezők nem biztos, hogy túl boldogok. Én az voltam, mert azért Zágráb legalább Budapestnyire van Pécstől, és egy hétvége alatt 2 borfesztiválba is belekóstolhattam. A Zagreb Vino.Com nagytestvér mellett az Apetit City étteremben rendezték meg első ízben a Label Grand Karakterre rendezvényt, ami az organikus, biodinamikus, ökö-, natúr-  és narancsborok szemléje volt. Négy ország harminc bortermelője volt jelen, szinte minden esetben a borász maga volt megtalálható a borok mögött.

A szlovén Toszkána, így kedveskednek szülőföldjüknek a helyiek Goriška Brdában, az olasz Collióval határos szlovén járásban. A mindössze hatezer lakosú vidék bővelkedik a festői látképekben, a dimbes-dombos tájon a dombtetőket a több száz éves piciny települések, a domboldalakat a szőlő, cseresznye és olívaültetvények határozzák meg.