Most, hogy az agrárminiszter Mosonmagyaróváron személyesen promózza a murcifogyasztást, a Pécsi Borozó Baranya megyei szerkesztőségi gárdája pedig facebookos aktivitása alapján láthatóan rákapott egy hazai diszkontban árult Vinakoper-refoscora, igazi közszolgálati tettnek éreztem, amikor negatív firenzei tesztemet felemás érzéssel lobogtatva, a boltba való bejutáshoz szükséges tesztelésre fél órákat várakozó százméteres soron átkelve – igen, Szlovéniában még a tankoláshoz is kell hivatalosan a covid elleni védettség – bementem az olasz határ előtti/utáni utolsó/első szlovén boltba, és meglátva a szemeket kiszúró helyre rakott Vinakoper-murcit, megvettem azt.

A megszorítások egyre inkább eltűnnek életünkből, néhány új szokás talán megmarad, sok új tapasztalat biztosan. Az utóbbi napok olyanok, mintha mindenki megpróbálná bepótolni az elvesztegetett időt, de egyrészt botorság volt, aki elvesztegette, másrészt lehetetlen visszahozni az elmúlt időt. A halmozódó munkafeladatok miatt aztán kevesebb idő marad a borra, az írásra, fáradtan, nyűgösen nem érdemes kóstolni sem. De kaptam két palackot, és furdalta az oldalamat a kíváncsiság.