Nem is tudom, hogy történt meg velem, hogy valami friss vörösre vágytam. Aki ismer, tudja, hogy nem az újboros pörgés a szívem csücske, nem sürgetem a borászt, hogy szüretkor már a bogyóból préseljen ki rögvest bort. De most valami frissre, újra és lehetőleg oportóra vágytam. Horogra akadt egy villányi, bontottam is rögvest tegnap este.

Minden bornak van ideje. Ahogy nekünk is, csak magunkról nagyjából tudjuk, hogy nem vagyunk precíziós műszerek, mindig máskor szottyan kedvünk enni, inni, aludni, olvasni, holdat ugatni... A bor is változik, nem feltétlen fel, aztán le, nem csak jobb lesz majd rosszabb, de ezek váltakozása is észlelhető. Ez a chardonnay speciel egy augusztusi alkonyatkor volt a legszebb.