A Pannon Borboltos srácokkal kóstoltunk horvát borokat Szabó Zoli hosszúhetényi pincéjében. A fehérek nagyon korrekt sort mutattak be az este első felében, ha valamit nem vettünk be, inkább azért volt, mert az adott fajtából volt már jobb, vagy mert a világfajtáknál magasabbra tettük a lécet. De tegyük hozzá, nem volt egyik bor sem hibás, vagy nagyon gyenge. Aztán jöttek a vörösök és máris jobban szórt a csapat. A plavac mali markáns karaktere nem mindenkinek volt nyerő, de voltak dugó-gondok és más problémáink is - bár kevesebb bor volt, de hosszabb ideig vitáztunk el felettük, rajtuk. Hét bor jutott át a rostán.

A pénteki hófúvásban indultam el, gyakorlatilag csak pár utcával arrébb, de kenszei kolléga lakása így is végtelen távolságnak tűnt, megküzdöttem a széllel, a frontális támadásban lévő havazással, majd a bejárati ajtóban a földre pattintottam a hátizsákomat. A borospalack és a járólap találkozását ezúttal az üveg nyerte meg, szerencsénkre. A megbeszélés apropóján tartott alkalmi borozás fővendége ugyanis dugós lett, így a hozott palackot bontottuk meg.

Ahogy megígérte, SzabóZé hozott néhány ismeretlen bort váratlan utazásairól. Legutóbb két petit verdot került sorra, mindkettőt Macedóniában zsákmányolta. Hogy mit tud ez a fajta ott délen? Kíváncsiak voltunk mi is.