Van egy nap, amikor minden évben tudunk találkozni azokkal, akik talán a legrégebben és a legközelebb állnak hozzám, hozzánk. Családi nap, lassan több gyerekkel, mint felnőttel, évről évre változunk persze mi is, a gyerekek idősebbek, mi valahogy maradunk ugyanúgy, mint amikor találkoztunk. Csak a régi fényképeken tűnik fel több haj, kevesebb háj, no meg azok az ősz hajszálak. Az apropót jó sok éve a szerb (ortodox) karácsony adta, a valláshoz egyikünknek sincs sok köze, a Balkánhoz egyik-másikuknak több, de ezen a január hetedikét követő hétvégén az a fontos, hogy együtt vagyunk. 

Az egyik legtöbb ideig elkészített borszakkörre végül nem jutottam el. A szervezés végig megvolt azonban, kenszei kolléga beugrott a helyemre és moderátorkodott is ezen az estén a pécsi Pezsgőházban. Pár maradék, palackalja eljutott hozzám is, a jelenlévők szerint izgalmas volt a sor, a pinot noirban ez benne van. Következzen kenszei beszámolója, nyolc pinot a nagyvilágból.