Egy kis szünet után ismét összejöttünk, kedden, a Kalamárisban, hogy a pannonborboltos srácok által előkészítet borokat megkóstoljuk. Nem voltunk kevesen, borból sem volt túl kevés, de a végén mégis elégedetten álltunk fel az asztaltól. A kóstolójegyzetek két részben következnek, az első mottója, címe SzabóZétől származik, aki szerényen így felelt, amikor bizonyos borpreferenciáit firtatta a csapat egy része.

A gyerekek születésnapjára összejött csapat rég nem volt ennyire hangulatban, valahogy közösségileg kellett a lazulás, voltunk persze nem kevesen, hét gyerek rohangált a ház valamennyi szintjén és szobájában, de azért a borokra is oda tudtunk figyelni. Nem volt vakkóstoló, nem volt hosszasan tervezgetett sorrend, a borhűtő aktuális kínálatából válogattunk. 

Jó eséllyel soha, de soha nem kerültem volna testi közelségbe a Hétvezér-borokkal, ha nem esik váratlanul szibériai mennyiségű (15 cm) hó orkán erejű széllel (2,3 km/h) kísérve január végén, és nem segíti (végzi el) az előrelátó, egész évben pályafelújításban, pályatisztításban deréken dolgozó (hosszú idő óra rendre elhalasztó, elsíboló) MÁV-ot.