Rendeltünk egy tucat bort az osztrák borkereskedőktől, talán a térség legnagyobb ilyen típusú cége, jó webshoppal, sok üzlettel, nem mellesleg jó is csinálják a dolgukat. Sokat vásárolok náluk, de most az érdekelt, milyen lehet az a borsor, amit saját név alatt hoznak ki. Páran összedobtuk, megrendeltük, majd jó pár hetet pihent a pakk a raktárunkban, mire sor került rájuk. És még két osztrák palackot hozzácsaptunk a sorhoz, ha már egyszer.

Egy osztrák sort készültünk éppen kóstolni szokásos heti összejövetelünkön, amikor SzabóZé megjelent két borral. Nemrég bejárt tájakról hozta, no meg mert tegnap este az ortodox karácsony első napja volt, jómagam sütöttem česnicát is, így ezzel kezdtük keddi barátkozásunkat. Egy híján tucat borbarát kóstolta az egyetlen közös nevezővel bíró borokat: mindkettőben volt rkatziteli.

Nem olyan egyszerű játék ez a minden napra egy mese. De íme az utolsó kvartett, ez a négyes végképp nehezen állt össze, ahogy közeledtünk a Szenteste felé, volt bennem egy tudatalatti késztetés, hogy különleges, nagy borok kellenek, pedig nem, "csak jó" borok, amiket aznap éppen szeretnék. Holnap jön az éves összegzés, az évvégi ünnepfolyam mindent visz, pihenünk, kikapcsolunk, aztán januárban folytatódik a történet.