Volt ez a monarchia, az Osztrák-Magyar. Abban az országban jártunk nemrég, ahol világháborút kirobbantva ölték meg a trónörököst, de ugyanitt nosztalgiával emlékeznek arra korra. A jelenkori borászok is, mert abban az időszakban térképezték fel a szőlőtelepítésre alkalmas helyeket és telepítettek is nem kevés szőlőt, készítettek nem akármilyen borokat, teremtettek máig élő hagyományt. Bosznia és Hercegovina egy borban.

A mai világban nem egyszerű a borászatok élete. A nagyok nem ritkán hitelekkel tudják csak fenntartani magukat, míg a kicsik sok esetben a minőség oltárán áldozzák fel az életben maradást. Nos, a versendi Kovács-Harmat Pince egyik csoporthoz sem tartozik, mindent saját erőből vagy pályázatok segítségével oldanak meg, s mégis jól működik a gépezet. Az alapító, Kovács László a házigazdánk.

A borszakkör második témája mi más is lehetett volna, mint a furmint. A februárt a vinoportos barátaink négy éve kezdték el furmintra átszervezni, ők hozták létre ezt a most már hagyománnyá vált esemény-burjánzást, azzal az apropóval, hogy felfigyeljünk a furmintra. A cél elérve, már figyelünk rá, de a java csak most jön, hogy elhelyezzük a fajtát a borvilágunkban. Hogy részévé váljon a borfogyasztásunknak. A borszakkörben tokaji vendéggel, nyolc különböző furminttal készültünk, hatvanan kóstoltunk, izgalmas volt, kétségtelen.