Jó pár hónapja hordozgatom magamban ezt a kóstolót, még tavasszal töltöttem egy remek, napsütéses hétvégét Lošinj szigetén. Az Adria egyik legkülönlegesebb szigete nem a bortermeléséről híres (bár akad egy-két szomszédos sziget, ahol van múltja a szőlőnek és bornak), viszont a legzöldebb, legerdősebb és itt mutatkozott be legújabb évjáratával az Opus One. Az amerikai kultborászat vertikálisa nehezen kihagyható, pláne, ha egy gyönyörű adriai sziget ötcsillagos boutique hotelje nyújtja a hátteret.

Olaszrizlingekkel ismerkedünk ma is, a második körben egy évet ugrunk az időben és a 2013-as évjáratot vesszük elő. Nincs előválogatás, különösebb koncepció, olaszrizlingek, a gazda bevallása szerint tisztán. A friss boroknál azt tapasztaltuk, hogy sok arca lehet a fajtának, sok irányba lehet elvinni és szinte mindegyik hoz izgalmakat, ad élvezetet, szépséget, játékosságot. Vagy éppen mélységet, bár ez utóbbira majd a későbbiekben több példa akad.

Van ez az Olaszrizling Október, nekem bejön a kezdeményezés, hívjuk fel a figyelmet erre a jóravaló fajtára. Körülnéztem hát a pincében, a fehérborok jelentős része olaszrizling volt, azon belül is graševina, aki ismer, tudja, hogy a horvát olaszrizlingek a kedvenceim közé tartoznak. De akadt pár osztrák, néhány magyar. És akadt néhány társ a kóstoláshoz, hoztak ők is pár bort. Három részben harangozzuk be olaszrizlingekkel az októbert.