És tényleg lefutottuk! Szerkesztőségünk több tagjával együtt teljesítettük a nem mindennapinak nevezhető versenyt. Gyakorlott futónak nem nevezném magam, de néhány versenyen már azért sikerült részt vennem. Többségük inkább városi futás volt, a dűlők közötti dimbes-dombos futás egészen új terep számomra a maga 200-300 méteres szintkülönbségeivel. A kihívásra idén több mint 400 ember vállalkozott. Sokan jöttek családdal, barátokkal, a környékről éppúgy, mint távolabbi településéről. Találkoztam futókkal Budapestről, Keszthelyről is.

Van úgy, hogy bizonyos emberek nélkül egy-egy hely, pillanat, érzés nem képzelhető el. Kettő is volt, amit Becker Leonóra nélkül nem tudtam elképzelni: sem a villányi borutat, sem Palkonyát. Az a helyzet, hogy ma sem tudom, pedig napok óta olvasom a gyászjelentést: december 26-án Nóra elhunyt.

Mi jut eszébe Palkonyáról? Pünkösdi Nyitott Pincék? Ördögkatlan Fesztivál? Esetleg Európa Kulturális Faluja? Vagy éppen a villányi borok? Sok-sok felejthetetlen élmény fűződik Palkonyához. Áprilisban a sportszeretők számára is megnyitja kapuit a már jól ismert pincesor és vidék.