A márciusi borszakkörünk témája a kékfrankos volt. Olyannyira közel áll hozzánk, de úgy tűnik a borászokhoz is ez a fajta, hogy a szokásos nyolc helyett kilenc bort kóstolhattunk, ráadásul négy pincészettől személyesen is eljöttek szakkörözni velünk. Bár sokan próbálkoztak a 2010-es évjárattal, mi nem ezeket találtuk izgalmasnak, 2011 sokkal közelebb állt a mintegy hetvenfős publikum szívéhez, összességében tanulságos boros esténk volt.

Váncsodi kollégánk a böjt egyre mélyebb bugyraiba utazott el, nem is először, hiszen a negyven napos kihívást már többedszer teljesíti. Még a borkóstolóinra se jár, igyekszünk hát úgy igazítani, hogy a nagyobb rendezvények már Húsvét utánra kerüljenek. Portugieserezni már jön ő is, de addig retrospektíve olvassunk bele a böjti naplójába.

Tavaly karácsonykor találtuk ki, hogy legyen borszakkör. Egy olyan hely, ahol azért jövünk össze, hogy borról beszélgessünk, borokat kóstoljunk, megtaláljuk a kedvenceinket, megkönnyítve ezzel a borvásárlást vagy az éttermi rendelést. Olyan legyen a borszakkör, ahova nem a sznobizmus viszi a vendéget, s ahol nem a didaktikus okítás vezérli a szervezőt. Azért nem bíztuk a véletlenre: cabernet sauvignon volt a nyitány. Legyen havonta egy jó hétfő esténk!