Minden konyhai történet egy személyes élmény köré épül. Talán éppen azért, mert a konyha más közeg, érzelmeket közvetít, hiszen ott valaki egy másik ember vagy emberek öröméért dolgozik. Nem is kell ezt túlmisztifikálni, egyszerűen csak enni jó, meg szerintem főzni is, kifejezetten. És ott, ahol jó (l)enni, könnyebben nyílik a lélek, gyorsabban szelídül a ránc. Hogy a történetet se feledjem, el kell mondanom, hogy egyszer elzarándokoltam Budapestig egy mozsárért. Tudom-tudom, helyi viszonyok között ez nem egy El camino, mégis ráncolta a szemöldökét egy kedves rokonom, mikor kérdésére töredelmesen megvallottam, hogy az utazás fő motorja a gránitmozsár beszerzése volt, minden egyéb csak libatepertő és köménymagos pálinka. 

A disznóvágás évszázados hagyományokra vezethetõ vissza, mely a falusi kultúrkör szerves része volt. A Pannon borrégió vidékére főleg az itteni svábok hatottak, mind az állat feldolgozását, mind a disznóvágáshoz kapcsolódó hagyományokat, rituálékat és ételeket tekintve. Azt könnyű behatárolni, hogy mettől meddig tartanak a disznóölések. Hagyományosan András napján kezdődnek (november 30.) és egészen farsang végéig tartanak. Ennek természetesen a néprajzi hagyományokon kívül praktikus okai is vannak, hiszen az időjárás leginkább ebben az időintervallumban engedte meg az amúgy könnyen romlandó húsáru feldolgozását. A praktikus oka ennek az átlagos hőmérséklet, amely ilyenkor már jóval 10 fok alatt van napközben is. Ez segíti a húsok kihűlését és így kisebb eséllyel lesz, mondjuk szalmonellás a hús.

Nincs mellébeszélés: besűrűsödött a tér és idő, tántorgunk őszből a télbe és virágzó ködök mélyén már fogvacogva didereg a nyár, és a hajnalok ég-alján bíbor libabőr húzza szorosabbra a kabátot. Lehet pancsolni forralt borokkal, grogolni, ha úgy tetszik jobban, de választ a mindennapokra a tinta sűrű vörösborokban találunk. S ha már oly' sötét a kelyhünk, hogy mohón, szinte maradéktalanul elveszik benne a fény, akkor húst is úgy választunk, hogy a dolgok legvégén ne szorítsa zsigereink a komisz hiányérzet; naná, hogy vadat!