Hosszú-Hetényben 1873-ban 550 szőlőbirtokost számoltak össze, akik 376 holdon gazdálkodtak. Ezzel a község messze a Pécsi járás legjelentősebb szőlőtermelő településének számított. (Összehasonlításképpen, a Keleti Károly miniszteri tanácsos szerkesztette szőlészeti statisztika szerint ez időben még az akkor már elismert Villány is 333 szőlőgazdával és 284 holdnyi ültetvénnyel bírt.) Mára ezek a számok jelentősen lecsökkentek, a hosszúhetényi 30–50 hektáron alig százan művelnek szőlőt, tízen ha termelnek eladásra. Pedig a Mecsek keleti nyúlványán, a Zengő és a Hármashegy lábánál minden feltétel adott, amire egy virágzó bortermelő vidékhez szükség van. Változatos termőkörnyezet, hagyományok és tradíció, egy befogadó közösség. Számos más magyar településhez hasonlóan itt is a borkészítő emberek kiöregedése, szőlőkivágások, a fiatalok elvándorlása nehezíti a borkultúra virágzását. Öt évvel ezelőtt azonban lassú változás kezdődött el. Egy fiatal borász betelepülésének, és két hetényi gazda fejlesztéseinek köszönhetően ma három olyan borász van Hosszúhetényben, akik palackos boraikkal is megjelennek a piacon. Náluk kerestük azt, hogy milyen is, milyen lehet a hetényi bor. Három elkötelezett embernél, akik jelenleg a helyi bortermelés jövőjének zálogai. 

Idén valahogy nehezen jött ki a lépés, eléggé eltolódott a szokásos pécsi borbörze időpontja. Az Aranykacsában június elején kóstoltuk meg, mit is kínálnak a pécsi hegyközség termelői, nem mellesleg voksoltunk, hiszen a közönség is befolyásolhatja, mi lesz Pécs Város Bora. A fehérek között jómagam nehezen jutottam dűlőre, ott találtam a legtöbb izgalmas tételt. A vörösek között egyértelmű volt, melyik pincészetek képesek jó pécsi vöröst készíteni. A rozékkal nagy bajban voltam, nem is találtam 3 jó bort, ahogy az édesek között is sokáig vacilláltam s nem azért, mert egyik szebb volt, mint a másik.

Eredetileg június végére terveztünk be a(z új nevén) Szekszárdi BORkultúra szabadEGYETEM szervezőivel egy Pécsi borvidéki bemutatkozást a Pécsi Borozó válogatásában, de egy váratlan visszalépés miatt előbbre sorolódtunk. Bevállaltuk a lehetetlen, egy hét alatt összehoztunk egy szép borsort, felkészültünk a borvidékből és degeszre pakolt autóval elindultunk Szekszárdra. Ahol meglepetésünkre 130 borkedvelő várt ránk és természetesen a beígért borokra. Volt belőlük vagy 16, szép este volt, nem túl rövid. De magunk nem dicsérjük a portékát, megkértük hát dr. Máté Andreát, akik lelkes borkedvelő, mindenféle WSET bizonyítványokkal, nem kis kóstolási tapasztalattal, hogy ne csak kóstoljon, de jegyzeteljen is nekünk szorgalmasan. Az ő beszámolója következik.