Idén valahogy nehezen jött ki a lépés, eléggé eltolódott a szokásos pécsi borbörze időpontja. Az Aranykacsában június elején kóstoltuk meg, mit is kínálnak a pécsi hegyközség termelői, nem mellesleg voksoltunk, hiszen a közönség is befolyásolhatja, mi lesz Pécs Város Bora. A fehérek között jómagam nehezen jutottam dűlőre, ott találtam a legtöbb izgalmas tételt. A vörösek között egyértelmű volt, melyik pincészetek képesek jó pécsi vöröst készíteni. A rozékkal nagy bajban voltam, nem is találtam 3 jó bort, ahogy az édesek között is sokáig vacilláltam s nem azért, mert egyik szebb volt, mint a másik.

Eredetileg június végére terveztünk be a(z új nevén) Szekszárdi BORkultúra szabadEGYETEM szervezőivel egy Pécsi borvidéki bemutatkozást a Pécsi Borozó válogatásában, de egy váratlan visszalépés miatt előbbre sorolódtunk. Bevállaltuk a lehetetlen, egy hét alatt összehoztunk egy szép borsort, felkészültünk a borvidékből és degeszre pakolt autóval elindultunk Szekszárdra. Ahol meglepetésünkre 130 borkedvelő várt ránk és természetesen a beígért borokra. Volt belőlük vagy 16, szép este volt, nem túl rövid. De magunk nem dicsérjük a portékát, megkértük hát dr. Máté Andreát, akik lelkes borkedvelő, mindenféle WSET bizonyítványokkal, nem kis kóstolási tapasztalattal, hogy ne csak kóstoljon, de jegyzeteljen is nekünk szorgalmasan. Az ő beszámolója következik.

A Vince-nap egyre inkább kezd beépülni nem csak a borászok, hanem a borkedvelők naptárába is. Január derekán, vége felé úgysincs miért koccintani, koccintsunk hát Vincével! A hagyomány felélesztésével két helyen is aktívan próbálkoznak, a villányi borvidéken a Vylyan a kezdeményező, akihez már újabb pincészetek társultak, míg Mohács Horváth Zoli (Planina Borház) szervezőmunkáját dicséri a külső kóstolók felé is nyitottá alakuló Vince-napozás.