Nem igazán van nagy gyakorlatom a cseh borokkal. Ritkán jutnak el hozzám, ha meg néha Prágába érek, inkább sörökkel barátkozom. Pedig érdemes volna néha borban is próbálkozni, mondjuk avatott vezetővel, mert azért a cseh borcímkevilág azért még mögöttünk van rendesen, megvezethetnek az etikettek. Ha viszont ajánlott bort kapunk, ne féljünk kibontani, ez a tanulság mára.

A decemberi, évzáró borszakkörrel az volt a koncepciónk, hogy mutassunk meg a törzsközönségnek különféle típusú buborékosokat, érdekelt nagyon, hogyan mutatnak ezek a tételek egymás mellett. Ritkán kóstolunk ennyi pezsgőt, de az évvégi ünnepléshez ezek után begyűjtöttük a legmegbízhatóbbakat. A nyolcból egy esett ki a rostán, egy éppen, hogy befért és hatot bármikor szívesen visszakóstolunk. Ezt jó sornak hívhatjuk, nemde?

Az idei utolsó borszemináriumban a nagyradai Cezar Pincészet volt a vendégünk. Eredetileg Luis Fuentes Santelices, a főborász jött volna el egy pécsi pezsgőkről szóló előadással, de váratlanul haza kellett utaznia Chilébe, így Kocsis Lajos termelési igazgató helyettesítette őt. Kilenc pezsgő és gyöngyözőbor volt kínálatban, a lelkes, de aránylag kis számú publikum sok információt hallhatott a pezsgőgyártásról.