A cím rögvest igazságtalan, mert ott volt velünk zöldveltelini, portugieser, pinot noir és cabernet franc is. Csak a címadás ilyen kegyetlen műfaj, kevés a hely. Nem volt viszont kevés az érdeklődő a szegedi Filoxéra Borkoleszben, ahova a Pécsi Borozót hívták meg, bor és média tematikában előadást tartani. Előadni, vetíteni, tudományoskodni kevésbé szeretünk, inkább meséltünk és kóstoltunk ötvenedmagunkkal.

Egy nagyon kedves felkérést kaptam nemrég, a Palatinus Szálló rendezett évfordulós-születésnapos (40 éves a Danubius Hotels Group) partnertalálkozót. Amelyen pécsi borokat szerettek volna felszolgálni a vendégeknek. A még mindig erőteljesen Villány árnyékában tapogatózó Pécsi borvidéket ritkán éri ilyen megtiszteltetés (bár azért az utóbbi időben voltak, vannak alkalmak a bemutatkozásra, holnap is jön egy poszt egy másik ilyen eseményről), így próbáltam az ételekhez valóban jó borokat választani.

Nagynyárád két pincesorral is büszkélkedhet. A présházak nagy része takaros rendben sorakozik a dombokon, s bár néhol már veteményest, vagy rosszabb esetben akácost látni, azért a legtöbb pincénél még szőlősorok húzódnak. A Pécsi borvidék nyugati területeire jellemző módon jó földet és szőlőtermesztéshez ideális körülményeket találunk itt, viszont kevés palackos bort előállító borászatot.