Kérem Várjon!
Cikkek
Gohér, cirfandli és furmint szegedi kalandjai
A Pécsi Borozó a Filoxéra borkoleszben
zoranka
2012 November 02.

A cím rögvest igazságtalan, mert ott volt velünk zöldveltelini, portugieser, pinot noir és cabernet franc is. Csak a címadás ilyen kegyetlen műfaj, kevés a hely. Nem volt viszont kevés az érdeklődő a szegedi Filoxéra Borkoleszben, ahova a Pécsi Borozót hívták meg, bor és média tematikában előadást tartani. Előadni, vetíteni, tudományoskodni kevésbé szeretünk, inkább meséltünk és kóstoltunk ötvenedmagunkkal.

Barátaink a borban, Csiszer Laci és Kiss Attila követték el azt a merényletet, hogy a Pécsi Borozót felvették a borkolesz tematikájába, örültünk neki persze, megtiszteltetés meg minden, bár amikor hétfőn hajnalban némi lázzal, köhögve és az első száz papírzsebkendőt elhasználva pakoltam be a boroskartonokat a csomagtartóba, ismét elgondolkodtam rajta.

Egyszerűnek tűnt elsőre mesélni a Pécsi Borozóról, hogyan is indult, miért jött létre, hogyan telt el ez az öt év és miért is hagyjuk abba. Mármint a papíralapú megjelenést.

De nem olyan egyszerű, utólag jöttem rá, hogy a felét sem mondtam el annak, amit szerettem volna, közben jöttek a borok, hat plusz egy tétel a borrégiónk rejtett kincsei, legalábbis nem a nagyon kirakatban levők. Mindezt illatokat alig érezve, ízeket is csak épphogy. A hangom nagyjából kibírta ezt a két órát, a hallgatóság még ráhúzott egy felet, ezek szerint nem volt olyan rossz. A borok biztosan nem voltak.


Házler Pince (Bakóca) Dél-Dunántúli Zöldveltelini 2011

Egy olyan kis borászat borával kezdtünk, amely hivatalosan még nem része a Pécsi borvidéknek, de már tagja a Pécs-Mecseki Borútnak. És bár a fő vonal, vagy a büszkeség náluk a pinot noir és a syrah, azért fehérben is tudnak izgalmasat mutatni. Mint például a 2011-es zöldveltelini, amely teltebb, testesebb, olajosabb az osztrák grüner veltlinereknél, ettől egyedibb is, szép aromatikája van, gazdag a korty, tartós is, kicsit középutas még, szerintem nem a reduktív könnyedség fele kellene menni, hanem inkább még jobban megmutatni, mire is képes a bakócai terroir.

Walter Gyula (Pécsvárad) Pécsi Gohér 2011

A jelenleg kóstolható egyetlen gohér, nagyjából százhúsz éve tűnt el ez a fajta, a filoxéra idején, utána már nem nagyon telepítették vissza, mivel keveset terem, ráadásul virága nőjellegű, így porzó fajtáról gondoskodni kell s tetejébe még rosszul is termékenyül. Walter Gyulánál minden ötödik tőke cirfandli van a gohér sorokban, a 300 tőke így is ritkán ad 200 liter bornál többet. A háromhektáros gazda a különleges, régi fajtákból többet is ültetett, sárfehér, csomorika, furmint, juhfark, hárslevelű, cirfandli, no meg az elmaradhatatlan olaszrizling is itt van. A gohér egyedi és különleges, illat és ízvilága szokatlan, de ugyanakkor izgalmas, idén még kevesebb termett, iparkodni kell, ha kóstolni szeretnénk.

Szabó Zoltán (Hosszúhetény) Pécsi Furmint 2011

Szabó Zoli barátunk furmintja mostanság kerül ki a piacra, az egyik legjobb bor, amit tőle az utóbbi időben kóstoltam. Felismerhetően furmint, vannak savak, van szikársága, ugyanakkor meg kellőképpen tud behízelgő lenni. Némi citrusosság, de több az őszibarackból, pici zöldes-fűszeresség, frissítő, üdítő, kortyban elég tartalmas, de tartós is. Gyümölcsös, jóivású, ugyanakkor komplexitást is mutató bor. Érdemes szellőztetni, időt adni neki a pohárban, egyre többet tud mutatni, egyre gazdagabb, rétegzettebb élményt.

Bakonyi Péter Villányi Portugieser 2011

Az előre leadott listában nem szerepelt, de amikor pakoltam, a raktárban rátaláltam egy dobozra, benne hat palack címke nélküli bor. Vörösbor. Kutatni kezdtem az emlékekben és rájöttem, hogy ez bizony a tavaszi portugieser hétvégéről maradt, akkor küldött Bakonyi Péter pár karton oportót a bemutatóra és maradt belőle ez a hat palack. Nosza, a tétel úgy emlékeztem, még hordóminta volt, azt palackozta le a kóstolóra, úgyhogy itt az ideje megnézni, vajon állta-e az idő kísértését. És igen, azt kell mondanom, igen, karakterében hozta a portugiesert, de van benne merlot-s kedvesség, tartalmasabb az átlagosnál, kedves élmény volt, nekem legalábbis, a korlátozott kóstolási képességek ellenére.

Vitis Pince (Bonyhád) Tolnai Pinot Noir 2009

A villányi közjátékkal tértünk át a tolnai borokra, az első a bonyhádi Vitis Pince pinot noirja volt, Schmidt Győző mindig megjegyzi nekem, hogy ez a legnépszerűbb boruk, mi meg 84 pontot adtunk csak neki. Tapasztaltam magam is, a szegedi kóstolón is voltak lelkes rajongói, hiszen krémes, édes-marcipános jegyek vannak benne, borsos fűszeresség, kerek, jó állapotban van, de még mindig érzékelhetően sokat takar a fa és kevesebb jön át a fajtából. Ennek ellenére borként abszolút jól szerepelt, kedves, behízelgő pinot noir arcát öltve magára. Pannon Borrégió TOP25 2012-ben. Várom a 2011-es piacra kerülését.

Horváth Pince (Hőgyész) Tolnai Cabernet Franc 2009

A hőgyészi Horváth László őszi számunkban szerepelt, bemutattuk a pincészetet, egyik-másik boráról már írtunk is, de a legnagyobb meglepetés tőlük a 2009-es cabernet franc. Izgalmas, fajtajelleges, nem túl testes, nem túl vékony, pont jó hordóhasználattal, elegendő gyümölcsösséggel, ízes fűszerezettséggel egy olyan bor, amit bármikor szívesen látunk a poharunkban. Bár vannak olyan vörös tételek is, amelyek kicsi zöldes, kicsit kesernyés ízeket is hoznak, mindez a cabernet francban nem lelhető fel. Kerek, jól összerakott történet, abszolút jó áron.

Hárs Pincészet Szajki Cirfandli 2011

A végére cirfandli. Ahogy az dukál is egy ilyen kóstolón, a cirfandli igazán egyedi arcát az olyan édes tételekben tudja megmutatni, mint a szajki Hárs Pincészet bora. Édes, lédús barackos illatok, aztán mazsola és birs, hársfavirág. Tökmagolaj a kurzus első sora szerint, frissen sült kenyér, szlovén, muraközi tökmagolajba mártva, ha pontosan idéztem. A korty már nem ennyire dús, bár van benne gyümölcsösség, korrekt savak, nem tolakodó édesség. Nem lóg ki belőle semmi sem. Nem annyira gazdag, mint a korábbi nagy évjáratokban, de mutatja a fajtát és a lehetőségeit. Pannon Borrégió TOP25 2012-ben.


Beszéltünk hát a Borozóról, a fogadtatásról, a borokról, a borrégióról, a borvidékekről, a termelőkről, a barátainkról, a média szerepéről, ezeregy téma és témaváltás volt ebben a két órában.

Megtisztelő volt, hogy ajándékot is kaptunk, mi, a Pécsi Borozó, Krisztus a szőlőprésben, egy XIV. századi lenyomat másolatát. Mint tudjuk a szőlőprés a passió jelképe lett: a prés a szenvedés, a szőlő Krisztus, a must az Ő vére., abban a korban gyakori volt ez az ábrázolás.

Az est egyik (részben talán szomorú) apropója volt, hogy végül is a Pécsi Borozó egyik megjelenési formája, a nyomtatott magazin megszűnik, mi is megküzdöttünk, küzdünk még ma is a saját szőlőprésünkkel, de lesz folytatás, weben és közösségi csatornákon, nem adjuk fel.

Köszönjük a meghívást, a bizalmat, barátságot, mi szívesen térünk vissza Szegedre egy következő alkalommal is!