Az olaszrizlinghez való vonzódásomat nehezen tagadhatnám, ez a kedvenc fajtám. Mindegy, hogy melyik borvidékről vagy melyik országból, egy igazán jó olaszrizling mindig meg tudja dobogtatni a szívemet. Március 15-én, ünnepi hangulatban, forradalmi hevülettel két olaszt is sikerült megkóstolni. Nem külön-külön, hanem poharanként cserélgetve kóstoltuk a borokat, folyamatosan nyomon követve, hogy nyílnak meg a levegő hatására. A másnapot csak az egyik palack élte meg, ebéd utánra és délutáni szieszta elé nem is kívánhat jobbat az ember.

Ivan Enjingi boraival rendeztek borvacsorát a pécsi Szent György Fogadóban szombaton. Az étterem hagyományteremtő szándékkal tervezett programjának első estjén majd ötvenfős vendégsereg tehetett kalandozást egy kutjevói pincészetben: az erős felütés egy negyedévszázados tölgyfahordóban érlelt zweigelt törkölypálinka volt. „Hiába származom a Balaton mellől, hiába jártam már számtalan helyen a világban, Magyarországon még sohasem tartottam borvacsorát” – köszöntötte a vendégeit Ivan Enjingi, egyúttal kifejezte örömét is, hogy végre sikerült megszervezni egy ilyen bemutatkozást.

Írtunk mi is nemrég arról, a horvát borok előretörtek az idei Decanter World Wine Awards-on, ráadásul Robert Parker egyik jobbkeze is jól pontozott bizonyos tételeket. A legnagyobb nyertese a nemzetközi sikereknek talán éppen Baranya túloldala, a horvát boréletbe egyre harsányabban visszatérő, Vörösmart és Hercegszőlős központokkal bíró Baranyai borvidék. Beszereztünk azonnal pár kontrollpalackot és néhány más tétellel együtt meg is kóstoltuk őket. Ritka pillanat volt, hatan tudtunk kóstolni, összegyúrtuk a véleményeket.