A hazai borvilágnak van az a furcsa szokása, hogy alliteráló hónapnév+szőlőfajta címeket talál ki, hogy ezzel adjon apropót arra, hogy tematikus borkóstolókat tarthasson. Az októbert ezért a leginkább közép-európai szőlőfajta, az olaszrizling nyerte meg, én pedig ennek örömére – és mert a pécsi Cornel’s volt kedves meginvitálni az első, még belvárosibb helyszínen, a Király utcai Reggeliben tartott kóstolójára – ajánlok most négy olyat az ottani kóstolósorból, amit nemcsak bárkinek bármilyen élethelyzetre ajánlok szívesen, de magamnak is.

Egy hónapja már, hogy Ádám Gábor meginvitált a hegyre, az „ő hegyére”, hogy estébe nyúlóan hallgassuk a szarvasbikák egyre közeledő bőgését, lássuk, ahogy az utolsó pillanatban a lemenő nap felbukkan a szürke felhőréteg alatti szűk sávban és narancsszínűre festi a szomszédos Csobánc sziluettjét és koccintsunk a saját borok mellett egy Kozlović Santa Lucia malvazijával és egy Aleksandrović prokupaccal.

A minap cseh olaszrizlingeket kóstoltunk a pécsi Vasutasban, a kertbe volt tervezve, de a nyár, vagy épp kora ősz legnagyobb zivatara keresztülhúzta számításainkat, behúzódtunk a négy fal közé, egy híján mindenki el tudott jönni és remek hangulat kerekedett. Amihez hozzájárult az is, hogy a tervezett hat Volarik-bor mellett bejött a képbe egy Mikrosvín, egy potyautas horvát grasevina a Josic pincészetből és a végén Szabó Zoli felajánlott még 4 olaszt a pécselyi Arias borászattól. Ez utóbbiakat foglalnám most röviden keretes szerkezetbe.